Des Knaben Wunderhorn: Kosaras Konrád, a városi írnok (Heinriche Konrade der Schreiber im Korb Magyar nyelven)
Heinriche Konrade der Schreiber im Korb (Német)Wohl an dem Markt da steht ein Haus,
Heinriche Konrade der Schreiber im Korb.
Er sprach: »Gott grüß euch Jungfrau fein,
Nun wollt ihr heut mein Schlafbuhl sein?«
Heinriche Konrade der Schreiber im Korb.
Sie sprach: »Kommt schier her wiedere,
Wann sich mein Herr legt niedere.«
Heinriche Konrade der Schreiber im Korb.
Wohlhin, wohlhin gen Mitternacht,
Der Schreiber kam gegangen dar.
Heinriche Konrade der Schreiber im Korb.
Sie sprach: »Mein Schlafbuhl sollst nicht sein,
Du setz'st dich dann ins Körbelein.«
Heinriche Konrade der Schreiber im Korb.
Dem Schreiber gefiel der Korb nicht wohl,
Er durft ihm nicht getrauen wohl.
Heinriche Konrade der Schreiber im Korb.
Der Schreiber wollt gen Himmel fahren,
Da hatt' er weder Roß noch Wagen.
Heinriche Konrade der Schreiber im Korb.[50]
Sie zog ihn auf bis an das Dach,
Ins Teufels Nahm fiel er wieder herab.
Heinriche Konrade der Schreiber im Korb.
Er fiel so hart auf seine Lend',
Er sprach: »Daß dich der Teufel schänd'!«
Heinriche Konrade der Schreiber im Korb.
»Pfui dich, pfui dich, du böse Haut!
Ich hätt dir das nicht zugetraut.«
Heinriche Konrade der Schreiber im Korb.
Der Schreiber gäb ein Gulden drum,
Daß man das Liedlein nimmer sung.
Heinriche Konrade der Schreiber im Korb.
|
Kosaras Konrád, a városi írnok (Magyar)Az írnoknak sétálni támadt kedve,
Megáll egy háznál, szól incselegve:
Kosaras Konrád, városi írnok.
Szép leány fogadd üdvözletem,
Ugyan nem hálnál máma velem?
Kosaras Konrád, városi írnok.
„Gyere majd ide este vissza,
Ha gazdám az igazak álmát alussza,
Kosaras Konrád, városi írnok.
Noshát jóval éjfél felé
Az írnok elment a ház elé,
Kosaras Konrád, városi írnok.
„Velem csak akkor bújhatsz az ágyba,
Ha most beülsz ebbe a kosárba”
Kosaras Konrád, városi írnok.
Nem nagyon tetszett, ami történik vele
Egy kissé bizalmatlanul ült bele
Kosaras Konrád, városi írnok.
De hát a mennybe így visz az út,
Nem visz el oda se kocsi, se ló
Kosaras Konrád, városi írnok.
A lány egész a tetőig húzta
Onnan esett a földre vissza
Kosaras Konrád, városi írnok.
Az ágyékára esett keményen.
Szólt: „érjen ezért az ördögtől szégyen!”
Kosaras Konrád, városi írnok.
„Fuj, fuj, hogy a fene enne meg,
Nem gondoltam, velem ezt teszed”
Kosaras Konrád, városi írnok.
Azért nem egy aranyat adna,
Ha ez a dolog titokban maradna.
Kosaras Konrád, városi írnok.
|
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
