Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Domin, Hilde: Tétova remény (Vorsichtige Hoffnung Magyar nyelven)

Domin, Hilde portréja
Benő Eszter portréja

Vissza a fordító lapjára

Vorsichtige Hoffnung (Német)

Weiße Tauben

im Blau

verbrannter Fensterhöhlen,

werden die Kriege für euch geführt?

 

Weiße Taubenschnur

durch die leeren Fenster

über die Breitengrade hinweg.

Wie Rosensträucher auf Gräbern

achtlos nehmt ihr das Unsre.

Auf den mit Tränen gewaschenen Stein

setzt ihr das kleine Nest.

 

Wir bauen neue Häuser,

Tauben,

die Schnäbel der Krane ragen

über unseren Städten,

eiserne Störche, die Nester für Menschen richten.

Wir bauen Häuser

mit Wänden aus Zement und Glas

an denen euer rosa Fuß

nicht haftet.

Wir räumen die Ruinen ab

und vergessen die äußerste Stunde

im toten Auge der Uhr

Tauben, wir bauen für euch:

ihr werdet

durch unsere Fenster fliegen

ins Blau.

Und vielleicht sind dann ein paar Kinder da

- und das wäre sehr viel - ,

die unter euch

in den Ruinen

unserer neuen Häuser,

der Häuser, die wir mit den hohen Kranen

den Tag und die Nacht durch bauen,

Verstecken spielen.

 

Und das wäre sehr viel.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://www.deutschelyrik.de

Tétova remény (Magyar)

Fehér galambok            

fölperzselt ablaküregek

kékjében,

tiértetek viselnek háborút?

 

Fehér galambraj

röpül az üres ablakokon át 

a szélességi körök fölé.

Mint rózsabokrok a sírokon

könnyelműen veszítek el, ami a miénk.

A könnymosta kövön             

raktok apró fészket.

 

Új házakat építünk,

galambok,

a daruk csőre városaink

fölé magasodik,

fémgólyák raknak fészket az embereknek.

Házakat építünk,

falaik cement és üveg,

melyekbe nem kapaszkodhat

rózsaszínű lábatok.

Eltakarítjuk a romokat

és feledésbe merül a borzalom-idő

az órák élettelen szemében.

Galambok, mi nektek építünk:

ti fogtok

ablakainkon át

a kékségbe repülni.

És lehet, lesz majd néhány gyerek

– és ez nem kevés–

kik odalent                               

új házaink

romjain,

a házakban, melyeket magas darukkal

építünk éjjel-nappal,

bújócskát játszanak.

 

És ez nem kevés.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásaB.E.

Kapcsolódó videók


minimap