Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Droste-Hülshoff, Anette von: Der Knabe im Moor

Droste-Hülshoff, Anette von portréja

Der Knabe im Moor (Német)

O schaurig ist's übers Moor zu gehn,

Wenn es wimmelt vom Heiderauche,

Sich wie Phantome die Dünste drehn

Und die Ranke häkelt am Strauche,

Unter jedem Tritte ein Quellchen springt,

Wenn aus der Spalte es zischt und singt,

O schaurig ist's übers Moor zu gehn,

Wenn das Röhricht knistert im Hauche!

 

Fest hält die Fibel das zitternde Kind

Und rennt, als ob man es jage;

Hohl über die Fläche sauset der Wind -

Was raschelt drüben am Hage?

Das ist der gespenstische Gräberknecht,

Der dem Meister die besten Torfe verzecht;

Hu, hu, es bricht wie ein irres Rind!

Hinducket das Knäblein zage.

 

Vom Ufer starret Gestumpf hervor,

Unheimlich nicket die Föhre,

Der Knabe rennt, gespannt das Ohr,

Durch Riesenhalme wie Speere;

Und wie es rieselt und knittert darin!

Das ist die unselige Spinnerin,

Das ist die gebannte Spinnlenor',

Die den Haspel dreht im Geröhre!

 

Voran, voran! nur immer im Lauf,

Voran, als woll' es ihn holen;

Vor seinem Fuße brodelt es auf,

Es pfeift ihm unter den Sohlen

Wie eine gespenstige Melodei;

Das ist der Geigemann ungetreu,

Das ist der diebische Fiedler Knauf,

Der den Hochzeitheller gestohlen!

 

Da birst das Moor, ein Seufzer geht

Hervor aus der klaffenden Höhle;

Weh, weh, da ruft die verdammte Margret:

»Ho, ho, meine arme Seele!«

Der Knabe springt wie ein wundes Reh;

Wär' nicht Schutzengel in seiner Näh',

Seine bleichenden Knöchelchen fände spät

Ein Gräber im Moorgeschwehle.

 

Da mählich gründet der Boden sich,

Und drüben, neben der Weide,

Die Lampe flimmert so heimatlich,

Der Knabe steht an der Scheide.

Tief atmet er auf, zum Moor zurück

Noch immer wirft er den scheuen Blick:

Ja, im Geröhre war's fürchterlich,

O schaurig war's in der Heide!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.wortblume.de/dichterinnen

A gyermek a lápon (Magyar)

Ó, szörnyű járni a láp fölött,

ha a szárazköd lepi éppen,

párák szellemhada hömpölyög,

s belénk kap az inda keményen,

léptünk nyomán forrás szökell,

s a mély üreg sziszeg, énekel –

Ó, szörnyű járni a láp fölött,

ha pattog a nádas a szélben!

 

Fut, mint akit űznek, a kisfiú,

s szorítja az iskolakönyvet;

a sík szele tompán zúgva fú –

A bozótban, hallga, mi csörtet?

Halott legény issza el épp

a gazda legjava tőzegét;

veszett ökör ront-bont, huhú!

A fiúcska remegve legörnyed.

 

A partról csonka fatörzs mered,

fejüket riogatva rázzák

a fenyők, iszkol fülelőn a gyerek,

hol a nádszálak csupa lándzsák;

valami zúg, zizeg ottan ám!

Az elátkozott fonóleány,

Leonóra, ki rokka rabja lett,

s a nád közt hajtja az áspát!

 

Tovább, tovább csak, futni még,

vagy elkap a beste-lelke!

Víz buggyan alatta, amerre lép,

sípszó fütyörész, fenyegetve,

kísérteties dallamot;

a tolvaj Knauf hegedűs az ott,

ki a lagziban, rég, de rég,

az aranyfillért elemelte!

 

Hasad a láp, ürege mély,

sóhajtást fölbocsátó.

„Jaj, én boldogtalan személy!"

– szegény Margit kiált, ó!

Ő sebzett őzként futna már,

s ha őrzőangyala ott nem áll,

nem lelne mást, csak kis, fehér

csontvázat a tőzegásó.

 

Szilárd talajon megy tovább,

s nem messze, a fűzfa mellett

oly otthonosan süt a lámpavilág,

megáll a határon a gyermek.

Föllélegzik, de tekintetét

félőn veti vissza a lápra még:

mert rémes az út a mocsáron át

s félelme a puszta helynek!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap