Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ebner-Eschenbach, Marie von: Nyári reggel (Sommermorgen Magyar nyelven)

Ebner-Eschenbach, Marie von portréja
Tellér Gyula portréja

Vissza a fordító lapjára

Sommermorgen (Német)

Auf Bergeshöhen schneebedeckt,

Auf grünen Hügeln weitgestreckt

Erglänzt die Morgensonne;

Die tauerfrischten Zweige hebt

Der junge Buchenwald und bebt

Und bebt in Daseinswonne.

 

Es stürzt in ungestümer Lust

Herab aus dunkler Felsenbrust

Der Gießbach mit Getose,

Und blühend Leben weckt sein Hauch

Im stolzen Baum, im niedren Strauch,

In jedem zarten Moose.

 

Und drüben wo die Wiese liegt,

Im Blütenschmuck, da schwirrt und fliegt

Der Mücken Schwarm und Immen.

Wie sich's im hohen Grase regt

Und froh geschäftig sich bewegt,

Und summt mit feinen Stimmen.

 

Es steigt die junge Lerche frei

Empor gleich einem Jubelschrei

Im Wirbel ihrer Lieder.

Im nahen Holz der Kuckuck ruft,

Die Amsel segelt durch die Luft

Auf goldenem Gefieder.

 

O Welt voll Glanz und Sonnenschein,

O rastlos Werden, holdes Sein,

O höchsten Reichtums Fülle!

Und dennoch, ach - vergänglich nur

Und todgeweiht, und die Natur

Ist Schmerz in Schönheitshülle



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.wortblume.de/dichterinnen/sommmorg.htm

Nyári reggel (Magyar)

Hó-boritotta ormokon,

messzenyúló zöld dombokon

a nap ragyogva ébred.

A harmatos bükk-rengeteg

ágat emelget, megremeg,

ujjong a létezésnek.

 

A patak szilaj-boldogan

fekete szirtről lezuhan

s zubogva szétözönlik.

A lét lehelete buján

csaliton, büszke fák során

s finom mohán elömlik.

 

A virágzó mezők felett

szunyograj, méheraj lebeg,

s kavarog zengve-zsongva –

sürög a magas fű között,

szorgoskodik, hemzseg-nyüzsög,

és zümmög tiszta hangja.

 

Mint örömsikoly: a szabad

s ifjú pacsirta égre csap

dalába öltözötten,

az erdőből kakukk kiált,

s a leget rigó szeli át

aranyló toll-özönben.

 

Ó, tüzes, fényes mindenség,

ó, pezsgő élet, lenge lét,

ó, kincsek garmadája –

ó jaj, sok múló hiuság,

mert minden meghal, s a világ

csak kínok tünde fátyla!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap