Ehrenstein, Albert: Remény (Hoffnung Magyar nyelven)

Nicht habe ich Gewalt,

Augen zu geben blinden Steinen.

Leicht aber einem verachteteten,

Armen, alten Sessel,

Dem ein Fuß fehlt,

Bringe ich Freude,

Mich zart auf ihn setzend.

Seid sanft, o ihr Starken!

Und, Macht versammelnd im Mut,

Bald werden, Selig gleich, die Menschen

Entrauscht sein fahlkranker Armut

Und in ihrem Dasein,

Die Götter starben,

Finden den Himmel.

Nincs énnekem erőm

szemet adni a vak köveknek.

De egy szegény, vén, megvetett

széknek, melynek hiányzik

egyik lába,

örömöt adok, ha

szelíden ráülök.

Gyöngéd légy, te erős

S jókedvből gyűjtsd hatalmad,

az ember, mint az üdvözült, hamar

felocsúdik a fakón betegítő

nyomorból, s már a földön,

istenek nélkül is

az eget megtalálja.