Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Endrikat, Fred: Regenwetter

Regenwetter (Német)

Da sitzt man nun und wartet auf die Sonne.
Der Himmel baumelt wie ein nasser Sack hernieder.
Aus Wolkenfetzen blickt ein Schimmer hin und wieder
in meine Kammer wie in eine Regentonne.

Man wartet schon am Abend auf den nächsten Morgen.
Der kommt mit Wasserstiefeln und mit einer Nebelmütze,
klopft an das Fenster und schiebt durch die Ritze
schon wieder ein Paket mit neuen Sorgen.

Man wartet still von einem Jahr zum andern,
es schmerzt die Brust, die Seele wird zermürbt.
Die Jahre und die Ideale wandern,
bis daß der letzte Hoffnungsschimmer stirbt.

Da hockt man nun in seiner Regentonne
und findet niemals die ersehnte Ruh.
Man sitzt und wartet, wartet auf die Sonne –
und wenn sie da ist, zieht man die Gardinen zu.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásainternet

Esős idő (komoly vers) (Magyar)

Az ember ücsörög és vár a napra.
Az ég líg-lóg akár egy ázott puha párna,
Ha lépne be felhőrongyok mögül szobámba
a fény, hát esőgyűjtő hordóra akadna.

A holnapot az ember már az este várja.
Hát jön is az de felhőcsuklyástól és sárcipősen,
kopog az ablakon de egy résen beröppen.
Az embernek mindig akad új nyavalyája.

Így várhatsz évről évre szád befogva,
mellkasod fáj, a lelked szétreped.
Évek és ideálok mennek el robogva
és viszik sírba utolsó reményedet.

Az ember gubbaszt esőhordajában,
és nem lel nyugtot, pedig arra várt.
Gubbaszt és vár a napra, és ha már van,
ha kisüt, befüggönyözi az ablakát.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap