Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Enzensberger, Hans Magnus: Himmelmaschine

Enzensberger, Hans Magnus portréja

Himmelmaschine (Német)

Giovanni de´Dondi aus Padua

verbrachte sein Leben

mit dem Bau einer Uhr.

 

Einer Uhr ohne Vorbild, unübertroffen

vierhundert Jahre lang.

Das Gangwerk mehrfach,

elliptische Zahnräder,

verbunden durch Gelenkgetriebe,

und die erste Spindelhemmung:

eine unerhörte Konstruktion

 

Sieben Zifferblätter

zeigen den Zustand des Himmels an

und die stummen Revolutionen

aller Planeten.

Ein achtes Blatt,

das unscheinbarste,

wies die Stunde, den Tag und das Jahr:

A.D.1346

 

Geschmiedet mit eigener Hand:

eine Himmelsmaschine,

zwecklos und sinnreich wie die Trionfi,

eine Uhr aus Wörtern,

erbaut con Francesco Petrarca.

 

Aber wozu vergeudet ihr eure Zeit

mit meinem Manuskript,

wenn ihr nicht fähig seid,

es mir nachzutun?

 

Dauer des Tageslichts,

Knoten der Mondbahn,

bewegliche Feste.

Ein Rechenwerk, und zugleich

der Himmel noch einmal.

Aus Messing, aus Messing.

Unter diesem Himmel

leben wir immer noch.

 

Die Leute von Padua

sahen nicht auf die Uhr.

Ein Putsch folgte dem anderen.

Pestkarren rollten über das Pflaster.

Die Bankiers

stellten ihre positionen glatt.

Es gab wenig zu essen.

 

Der Ursprung jener Maschine

ist problematisch.

Ein Analog-Computer.

Ein Menhir. Ein Astrarium.

Trionfi del tempo. Überbleibsel.

 

Zwecklos und sinnreich

wie ein Gedicht aus Messing.

 

Nicht Guggenheim sandte

Francesco Petrarca Schecks

zum Ersten des Monats.

De´Dondi hatte keinen Kontrakt

mit dem Pentagon.

 

Andere Raubtiere.Andere

Wörter und Räder.Aber

derselbe Himmel.

 

In diesem Mittelalter

leben wir immer noch.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.wallstreet-online.de

Égi gépezet (Magyar)

Giovanni de´Dondi, a Pádua-beli

megépített egy órát,

ezzel töltötte el az életét.

 

Mintaképe sem volt, de négyszáz

évig nem épült ennél különb óra.

A többrétű szerkezet

elliptikus fogaskerekeit

egy csuklós hajtómű kötötte össze,

és íme az első óra-horgony-rendszer:

példátlan alkotás.

 

Hét számlapja

az ég állapotát mutatta

s a bolygók

forradalmait.

A nyolcadik,

a legjelentéktelenebb,

az órát, a napot s az évet

Kr. u. 1364-ben.

 

Saját kezével kovácsolta ki

az égi gépezetet,

céltalanul, de elmésen, mint a Trionfi,

szavakból is készült egy óra,

ezt Francesco Petrarca építette.

 

Ha ezt az órát, amelyről beszélek, te

magad nem tudnád megépíteni, olvasóm,

miért is fecsérelnéd akkor az idődet

arra, hogy az én kéziratomat elolvasd?

 

A nappalok hossza,

a holdpálya változásai,

az eltolódó ünnepek.

Számológép volt és egyúttal

megismételve az égbolt.

Sárgarézből, sárgarézből.

És ez alatt az ég alatt

élünk mi még ma is.

 

Pádua lakói

nem nézték az órát.

Egyik puccs a másikat követte.

Pestis-kordék zörögtek a kövezeten.

A bankárok

befagyasztották a hiteleket.

Ennivaló alig volt.

 

Az óra születése

megmagyarázhatatlan.

Komputer-hasonmás.

Menhir. Asztrolábium.

Trionfi del tempo. Őslelet.

 

Céltalan és elmés,

mint egy sárgaréz-költemény.

 

Nem Guggenheim küldött

Giovanni de´Dondinak csekket

minden hó elsején.

Petrarcának sem volt szerződése

a Pentagonnal.

 

Más ragadozók léteztek. Más

szavak és más kerekek. De

ugyanaz az égbolt.

 

Ebben a középkorban

élünk még ma is.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.csaladikor.com

minimap