Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Enzensberger, Hans Magnus: landnahme

Enzensberger, Hans Magnus portréja

landnahme (Német)

das ich gegründet habe mit meinen äugen,
das ich mit meinen heutigen bänden halte,
mein land, mein sterbliches land,
leuchtend von meiner freude,
die hat dich zu mir verwünscht
für die fremde und die vertraute zeit,
für alle Zeiten, die uns geblieben sind.

ich sage dir deinen namen, sprich
und gib mir die spräche wieder
aus deinem sprachlosen mund.

mein land, ich verschone dich nicht,
ich halte dich, selber sterblich,
in dieses sterbliche licht.

wird sind nah, widerstrahlen
deiner von dem schönen sommer des andern,
mein land, wie der schatten des ölbaums leicht
benetze ich deine warme grenze,
die atmet in ihrem glänz,
und wie des ölbaums schatten, ausdauernd
gegen das verderben will ich auf dir ruhn,
mein unermeßliches land,
das ich umspannen kann mit meinen eilen,
mein vertrauter weitteil, so groß
wie eines ölbaums schatten, wie ein grab,
blühend gegen den blutigen schutt
der Zeiten, die uns geblieben sind.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.litde.com

honfoglalás (Magyar)

ez amit én szememmel alapítottam,
ez amit itt tartok mai kezemben,
az én hazám, én halandó hazám,
mely örömömtől tündököl,
ez kárhoztatott téged ide hozzám
az idegen és a meghitt időkre,
minden időkre, mi hátra van nekünk még.

neveden nevezlek, beszélj
és add vissza nekem
szótalan szádból a szót.

nem hagylak nyugton, hazám,
fölemellek, magam is halandó,
e halandó világításba.

közel vagyunk, kölcsönösen egymásra ragyogjuk
a másik gyönyörű nyarát,
hazám, mint az olajfa árnya, könnyű
harmatot hintek meleg határaidra,
mik önnön fényükben pihegnek,
s mint az olajfa árnya kitartón
a romlás ellen rajtad pihenni vágyom,
rajtad, mérhetetlen hazám,
kit átfoghatlak két karommal,
én meghitt világrészem, ki akkora vagy,
mint az olajfa árnya, mint a sír,
mely egyre virul véres roncsai ellen
az időnek, mi hátra van nekünk még.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaG. G.

minimap