Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Erhardt, Heinz: Ein Pianist spielt Liszt

Erhardt, Heinz portréja

Ein Pianist spielt Liszt (Német)

O eminenter Tastenhengst,
der du der Töne Schlachten lenkst
und sie mit jeder Hand für sich
zum Siege führst, dich preise ich!

Du bist ein gottgesandter Streiter,
ein Heros, ein Akkordarbeiter.
Im Schweiße deiner flinken Finger,
drückst du auf jene langen Dinger,
die man gewöhnlich Tasten nennt,
und die, grad wie beim Schach, getrennt
in Schwarz und Weiß ihr Dasein fristen,
als Requisit des Pianisten.
Doch nicht nur deiner Finger Schwielen
brauchst du zum Greifen und zum Spielen,
nein, was man meistens gar nicht glaubt:
du brauchst dazu sogar dein Haupt!
Mal fällt's, als ob du schlafen mußt,
auf deine stark erregte Brust,
mal fällt's mit furchtbar irrem Blick,
so weit es irgend geht, zurück,
und kommst du gänzlich in Ekstase,
hängt dir ein Tropfen an der Nase.
Und hast du endlich ausgerast,
sagt sich der Hörer: Liszt - not last!

O eminenter Tastenhengst,
der du der Töne Schlachten lenkst
und sie mit jeder Hand für sich
zum Siege führst, dich preise ich!
Und jeder Hörer merkt alsbald:
du siegst mit Liszt, nicht mit Gewalt!



FeltöltőTauber Ferenc
Kiadóhttps://www.tasten-traeume.de/gedichte
Az idézet forrásahttps://www.tasten-traeume.de/gedichte

A zongorista-listán: Liszt (Magyar)

Ó, billentyűk eminens csődöre,
hangok harcának nagymestere,  
cikázik kezed, nem andalog,
győztes vagy, néked hódolok!

Isten áldotta merész zenész,
te hérosz, több tucat embert érsz.
Ujjaidnak verejtékében,
küzdesz meg voltaképpen,
a fényes billentyű-hadakkal,
mik úgy, mint a sakkban, tasakban
fehér és fekete alakban,
zárkózott hadrendben haladnak.
De nemcsak ujjaid minden perce
kell a játékhoz percről-percre,
nem hiányozhat a legfőbb:
kardinális: az emelt főd!
Tartod néha leengedve,
erősen feldúlt melledre,
máskor készen őrült tettre,
erősen hátra van szegve,
ha még jön az eksztázis is,
orrodon egy csepp hintázik.
S ha végül arcod tükröz frászt,
így szól a néző: Liszt - not last!

Ó, billentyűk eminens csődöre,
hangok harcának nagymestere,  
cikázik kezed, nem andalog,
győztes vagy, néked hódolok!
Minden néző csak csodálkoz’:
Liszt-ed hiszed, s nem Chopin-kodsz!



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap