Fürnberg, Louis: Diólevél (Das Nußbaumblatt Magyar nyelven)

Heut hat der Wind ein welkes Nußbaumblatt
in unsern schmalen, kalten Hof getragen,
der nichts als eine hohe Mauer hat.
 
Da haben wir die Hände ausgestreckt
danach, die schweigend wir den Hof durchschritten;
was so ein Blatt für Sommerwünsche weckt.
 
Und einer fing´s in seiner hohlen Hand
und hielt es zart und zärtlich an die Wange,
ein Nußbaumblatt, von Juliglut verbrannt;
 
und reicht es dem, der hinter ihm ging stumm…
der küßte es, und so im Weitergange
ging es, ein welkes Blatt, geküßt reihum.

Ma egy leszáradt diólevelet
sodort a szél hideg, szűk udvarunkba,
ahol reánk csak hosszú fal mered.
 
És a kezünket nyújtottuk felé
mohón, mi, kik hallgatva körbejártunk.
Ó, nyári vágyakat keltő levél!
 
És egyikünk fölfogta tenyerén
és gyöngéden, puhán arcára nyomta
a diófa megpörzsölt levét,
 
majd némán szomszédjának adta át,
az megcsókolta, s így továbbadódva
egy gyűrt levél, csókoltan, sorrajárt.