Falke, Gustav: A munka vége (Feierabend Magyar nyelven)

Über reifen Ähren liegt

Stiller, goldner Abendschein.

Eine junge Mutter wiegt

Sacht ihr Kind und singt es ein.

Letzter heller Sensenklang

Zittert übers Feld hinaus,

Und der Schnitter ruht am Hang

Feiernd bei den Seinen aus.

Sein gebräuntes Angesicht

Leuchtet über seinem Sohn;

Doch er stört den Schläfer nicht,

Und die Hütte wartet schon.

Leichter Herdrauch steigt und weht

Über Wipfel her. Nicht fern

Winkt das Dach. Und drüber steht

Friedefromm der Abendstern.

Az érett kalászokon

csendes, arany esti fény.

Egy anya az alkonyon

altatja a gyermekét.

Az éles kasza csapás

végsőt suhan az estbe,

és a levágott kalász

a földön fekszik csendbe.

Naptól kibarnult arccal

nézi apja gyermekét,

nem zavarja az angyalt

's álomra hajtja fejét.

Tűzhely gyenge füstje leng

's lombokon lágyan villog,

és kinn a tető felett

már az esthajnal csillog.