Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Fontane, Theodor: Am Apfelbaum

Fontane, Theodor portréja

Am Apfelbaum (Német)

Als noch im stillen Tale

Der Frühling weilte kaum,

Stand ich zum letzten Male

An diesem Apfelbaum.

 

Es flochten Blütenflocken

- Erschöpt vom Wirbeltanz –

In ihren dunkeln Locken

Geschäftig sich zum Kranz.

 

Der Winter ist gekommen,

Und nahm nach altem Brauch,

Und was er mir genommen,

Erweckt kein Frühlingshauch.

 

Auch heut ich’s von den Zweigen

Wie Blüten fallen seh;

Doch tanzt den stillen Reigen

In Flocken nur der Schnee.

 

Ich seh vom Haupt ihn tropfen

Gleich Tränen niederwärts,

Und lauter hör ich klopfen

Mein tiefbewegtes Herz.

 


 



FeltöltőSzalki dr. Bernáth Attila
KiadóPüski
Az idézet forrásaDie Welt ist allezeit schön A világ mindig szép
Könyvoldal (tól–ig)28
Megjelenés ideje

Az almafánál (Magyar)

Mikor a csendes tájra

Tavasz még alig ért,

Akkor utolszor álltam

Ez almafánál én.

 

Pompás virágkehellyel

-Ringatta forgótánc –

Font koszorút tincsébe

Szorgosan sok virág.

 

Majd a tél megérkezett,

Követ régi szokást,

És amit hozott nekem,

Nem vár tavaszodást.

 

S kívánnám, hogy az ágról

Virág essen alá,

Járva csendes körtáncot,

Csak hópehely száll rám.

 

Fakoronáról a hó,

Mint könny hull lefelé,

S hangos ütését hallom

Fájó szívemben én.



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap