Fontane, Theodor: A kertben (Im Garten Magyar nyelven)

Die hohen Himbeerwande
Trennten dich und mich,
Doch im Laubwerk unsre Hände
Fanden von selber sich.

Die Hecke konnt es nicht wehren,
Wie hoch sie immer stund:
Ich reichte dir die Beeren,
Und du reichtest mir den Mund.

Ach, schrittest du durch den Garten
Noch einmal im raschen Gang,
Wie gerne wollt ich warten,
Warten stundenlang.

Erődfalként a málna
Közéd s közém állt,
De a kezünk megtalálta
Bozótban is egymást.

A sövény, bár őrszemként állt,
Nem képzett akadályt:
Én nyújtottam a málnát,
Te nekem nyújtottad a szád.

Ó, bárcsak még egyszer lépnél
Kertembe gyors lépteddel,
Oly szívesen várnék én,
várnék végtelen.