Theodor Fontane:
Mary és Bothwell
King Darnley vérbefagyva,
Bothwell gróf ölte meg;
Hat lord, mind Skócia nagyja,
Vele Sankt Albanbe üget.
Ott fekszik a fáklyafényben
Gyásznép közt porhüvelye,
Csak egy hiányzik éppen:
Queen Mary, az özvegye.
Ő otthon ül, palotában,
Csupa fény az a díszszoba,
A kedvese bársonyágyban:
A hitvese gyilkosa.
Gyászban van, gyászban az ország,
A királyné dőzsöl, örül,
Legyezik, rizsporozzák,
Hűs illat lengi körül.
Így szól, csábítva-zavartan:
„Jer, csókolj, jöjj ide hát.
Tőled kaptam, mit akartam,
Az életem – azt a halált;
Miért oly színtelen arcod?
Ma is rám vesd a szemed!
Szerencséd, nem kudarcod
A tett. Megtétetett!”
Ingerlőn égnek a fáklyák,
Füllesztnek levegőt,
Csupa súgó hangok járják,
S már ki sem vehetők.
A vágynak láza parázna,
A tűz tüzelője tűz;
S bekúszik az éj a házba,
Kéjt, fényt, mindent kiűz.
Csend ül; csak holdfény hull át,
És sápad a díszszoba,
Szunnyadnak akár kese hullák
A gróf meg a rossz ara.
Szunnyadnak; a szél zenéje
A kéményekbe szorul,
A falon sietve-félve
Árnyak hada vonul.
S máris rohanós az a gárda,
Mert oszlik az éjhomály,
És koppan az ablaktábla,
Mint csapkod a jégen szárny.
Felülnek ketten az ágyon,
A haj s az agy zilált;
Feldúlta a lelket az álom,
A királyné így kiált:
„Nagy ég! a családom láttam!
Földönfutó, nyomorult!
Egy fej, fej, fej, koronátlan
Koronája után gurult!
Mint mennykő zúgta az ének
Lelkembe dühödt szavait:
Meg lesz büntetve a vétek
Harmad- negyedizig!”
Ily szókat a Mary mondott,
A gróf nem hallja azt:
Dobog ér és lüktet a homlok,
Van néki is álma – nyomaszt.
Szeme kiguvad, dadogja:
„Köszönt s imára fakadt.
Lenyesve a fürtje, a copfja –
Le hóhér vágta hajad!”
Ily szókat a szép gróf mondott,
Nem hallja Mary azt,
Dobog ér és lüktet a homlok,
Van néki is álma, nyomaszt.
A bűnbujaságnak párja
Némán egymásra mered –
King Damley véres árnya
Járja a termeket.
Emanuel Geibel:
Te vagy a legszebb ördög ott
Mary királyné megremeg:
Mert titkos ajtót tárva szét,
Nem hajtva térdet, sem fejet,
Bothwell gróf váratlan belép!
A királyné halálra vált,
Szeme mint kérdőjel, olyan.
A gróf megtörli homlokát,
És szól sötéten: „Vége van.
Vége. Nem drága ajkadé
Efajta fickó csókja, nem.
Ma este nyolc óra felé
Henry Darley a mennybe ment.”.
„Bocsásson meg az Úr neked!
Vedd pénzem s menekülj, szaladj!”
Amaz csak gúnyosan nevet:
„Vért nem válthat meg aranyad!
Szeretlek téged, és ha ma
Legitten pokolra jutok,
Megérte, mert te vagy oka:
Te vagy a legszebb ördög ott.
A kar, mely egy királyt megölt,
Királyi nőt karolhat az."
Így szól, és összerogy a hölgy
Mint báb, nem hús-vér, csak viasz.
Felfogja; nem érzi a nő,
Hogy a vas-ing husába vág;
Haja vas-vállat ölelő,
Amint viszik, viszik tovább.
Ujjára vonta gyűrüjét
Maga elé felülteté,
Vágtattak, fojtó volt a lég,
Dunbar várkastélya felé.
Körben koromfeketeség,
Csillag nem üdvözít, nem árt,
De meg-megvillan még az ég,
Mint amikor villan a bárd.
..............................
Mary kiejtése: Méri.
King, Queen [kiejtése: kvín]= király, királyné. (Az eredeti versekben ezek a szavak és a Mary név lefordítvák, nem angolul szerepelnek.)