Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Fontane, Theodor: Zwei Gedichte, ein thema

Fontane, Theodor portréja

Zwei Gedichte, ein thema (Német)

Theodor Fontane:

Maria und Bothwell

König Darnley liegt erschlagen,
Graf Bothwell hat es getan;
Sechs Lords von Schottland tragen
Die Leiche nach Sankt Alban,
Sie stellen bei Fackelscheine
Den Sarg an den Altar hin –
Von Trauernden fehlt nur eine,
Maria, die Königin.

Die sitzet daheim im Schlosse,
In funkelnder Nische des Saals,
Auf dem Sammetpfühl ihr Genosse
Ist der Mörder ihres Gemahls;
Dem Lande kleidet die Trauer,
Der Königin kleidet die Lust,
Kalt-heiße Wonneschauer
Durchrieseln ihre Brust.

Sie spricht verlockenden Schalles:
»Nun komm, und küsse dich rot,
Ich danke dir alles, alles,
Mein Leben und – seinen Tod;
O schau nicht so fragend und bange,
Schau lieber wie sonst mich an,
Leg ab die blasse Wange –
Getan ist, was getan.«

Die Kerzen brennen wie lüstern
Und geben schwülen Hauch,
Immer leiser wird das Flüstern,
Nun schweigt das Flüstern auch,
Ihr Atem lodert zusammen
Wie Glut und Glut sich mischt,
Bis mählich in Flackerflammen
So Lust wie Licht erlischt.

Still wird's; nur Mondeslichter
Durchhuschen noch bleich den Saal,
Es schlummern wie Totengesichter
Graf Bothwell und sein Gemahl.
Sie schlummern; des Windes Weise
Erstirbt im hohen Kamin,
An den Wänden, hastig-leise,
Schatten vorüberfliehn.

Und hastiger wird ihr Treiben,
Schon graut und dämmert der Tag,
Da schlägt's an die klirrenden Scheiben
Wie flatternder Flügelschlag;
Auf fahren die zwei vom Kissen,
Verstört an Haar und Sinn;
Im Traume ward wach ihr Gewissen,
Und es murmelt die Königin:

»Hilf, Himmel, ich sah die Meinen
Landflüchtig, der Zügel beraubt,
Der fallenden Krone des einen
Nach rollte sein fallendes Haupt,
Und wie Donner durch meine Seele
Ging zürnend das alte Lied:
Ich räch' alle Schuld und Fehle
Bis in das vierte Glied.«

Maria hat es gesprochen,
Graf Bothwell hört' es kaum,
Seine Schläfen pulsen und pochen,
Er denkt an den eigenen Traum,
Er spricht unter Starren und Stocken:
»Sie grüßte, dann betete sie,
Ab schnitt ihr der Henker die Locken –
Ach, deine Locken, Marie.«

Graf Bothwell hat es gesprochen,
Maria hört' ihn kaum,
Ihre Schläfen pulsen und pochen,
Sie denkt an den eigenen Traum,
Stumm blicken die Buhlergatten
Sich an so blass, so bang –
König Darnleys blutiger Schatten
Schreitet den Saal entlang.


(1851)

    

Emanuel Geibel:

Weil du der schönste Teufel bist

Wie bebte Königin Marie,
Als durchs geheime Pförtlein spat
Mit ungebognem Haupt und Knie
In ihr Gemach Graf Bothwell trat!

Ihr schön Gesicht ward leichenweiß;
Sie zuckt' und sah ihn fragend an:
Er wischte von der Stirn den Schweiß
Und sagte dumpf: "Es ist getan.

Es ist getan, dein süßer Mund
War nicht für Buben solcher Art,
Heut Abend um die achte Stund'
Hielt Heinrich Darnley Himmelfahrt." –

Sie schrie empor: „Verzeih' dir Gott!
Nimm all mein Gold, nimm hin und flieh!"
Da lacht' er laut in grimmem Spott:
„Was soll mir Gold für Blut, Marie?

Ich liebe dich, und wenn ich mich
Der Höll' ergab zu dieser Frist:
So war's um dich, allein um dich,
Weil du der schönste Teufel bist.

Die Hand, die einen König schlug,
Greift auch nach einer Königin."
Er rief's, und Graun in jedem Zug,
Starr wie ein Wachsbild sank sie hin.

Er hub sie auf; sie fühlt' es nicht,
Dass ihr ins Fleisch sein Stahlhemd schnitt;
Ihr lockig Haupthaar wallte dicht
Um seine Schulter, wie er schritt.

Er stieß den Ring an ihre Hand,
Er schwang sie vor sich fest aufs Ross
Und jagt' ins wetterschwüle Land
Hinaus mit ihr gen Dunbar-Schloss.

Schwarz war die Nacht, als wäre rings
Erloschen jeder Stern des Heils;
Nur manchmal in den Wolken ging's
Gleichwie das Blitzen eines Beils.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttp://www.handmann.phantasus.de/ g_bothwell.html

Két ballada, egy téma (Magyar)

Theodor Fontane:

Mary és Bothwell

King Darnley vérbefagyva,
Bothwell gróf ölte meg;
Hat lord, mind Skócia nagyja,
Vele Sankt Albanbe üget.
Ott fekszik a fáklyafényben
Gyásznép közt porhüvelye,
Csak egy hiányzik éppen:
Queen Mary, az özvegye.

Ő otthon ül, palotában,
Csupa fény az a díszszoba,
A kedvese bársonyágyban:
A hitvese gyilkosa.
Gyászban van, gyászban az ország,
A királyné dőzsöl, örül,
Legyezik, rizsporozzák,
Hűs illat lengi körül.

Így szól, csábítva-zavartan:
„Jer, csókolj, jöjj ide hát.
Tőled kaptam, mit akartam,
Az életem – azt a halált;
Miért oly színtelen arcod?
Ma is rám vesd a szemed!
Szerencséd, nem kudarcod
A tett. Megtétetett!”

Ingerlőn égnek a fáklyák,
Füllesztnek levegőt,
Csupa súgó hangok járják,
S már ki sem vehetők.
A vágynak láza parázna,
A tűz tüzelője tűz;
S bekúszik az éj a házba,
Kéjt, fényt, mindent kiűz.

Csend ül; csak holdfény hull át,
És sápad a díszszoba,
Szunnyadnak akár kese hullák
A gróf meg a rossz ara.
Szunnyadnak; a szél zenéje
A kéményekbe szorul,
A falon sietve-félve
Árnyak hada vonul.

S máris rohanós az a gárda,
Mert oszlik az éjhomály,
És koppan az ablaktábla,
Mint csapkod a jégen szárny.
Felülnek ketten az ágyon,
A haj s az agy zilált;
Feldúlta a lelket az álom,
A királyné így kiált:

„Nagy ég! a családom láttam!
Földönfutó, nyomorult!
Egy fej, fej, fej, koronátlan
Koronája után gurult!
Mint mennykő zúgta az ének
Lelkembe dühödt szavait:
Meg lesz büntetve a vétek
Harmad- negyedizig!”

Ily szókat a Mary mondott,
A gróf nem hallja azt:
Dobog ér és lüktet a homlok,
Van néki is álma – nyomaszt.
Szeme kiguvad, dadogja:
„Köszönt s imára fakadt.
Lenyesve a fürtje, a copfja –
Le hóhér vágta hajad!”

Ily szókat a szép gróf mondott,
Nem hallja Mary azt,
Dobog ér és lüktet a homlok,
Van néki is álma, nyomaszt.
A bűnbujaságnak párja
Némán egymásra mered –
King Damley véres árnya
Járja a termeket.





Emanuel Geibel:

Te vagy a legszebb ördög ott

Mary királyné megremeg:
Mert titkos ajtót tárva szét,
Nem hajtva térdet, sem fejet,
Bothwell gróf váratlan belép!

A királyné halálra vált,
Szeme mint kérdőjel, olyan.
A gróf megtörli homlokát,
És szól sötéten: „Vége van.

Vége. Nem drága ajkadé
Efajta fickó csókja, nem.
Ma este nyolc óra felé
Henry Darley a mennybe ment.”.

„Bocsásson meg az Úr neked!
Vedd pénzem s menekülj, szaladj!”
Amaz csak gúnyosan nevet:
„Vért nem válthat meg aranyad!

Szeretlek téged, és ha ma
Legitten pokolra jutok,
Megérte, mert te vagy oka:
Te vagy a legszebb ördög ott.

A kar, mely egy királyt megölt,
Királyi nőt karolhat az."
Így szól, és összerogy a hölgy
Mint báb, nem hús-vér, csak viasz.

Felfogja; nem érzi a nő,
Hogy a vas-ing husába vág;
Haja vas-vállat ölelő,
Amint viszik, viszik tovább.

Ujjára vonta gyűrüjét
Maga elé felülteté,
Vágtattak, fojtó volt a lég,
Dunbar várkastélya felé.

Körben koromfeketeség,
Csillag nem üdvözít, nem árt,
De meg-megvillan még az ég,
Mint amikor villan a bárd.

   

   

..............................
Mary kiejtése: Méri.
King, Queen [kiejtése: kvín]= király, királyné. (Az eredeti versekben ezek a szavak és a Mary név lefordítvák, nem angolul szerepelnek.)



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap