Fuchs, Günter Bruno: Meghalt az őrült (Der Irre ist gestorben Magyar nyelven)

Im Wartesaal, wenn die Züge

Verspätung hatten,

erzählte er Märchen aus Tausend-

undeiner Nacht.

Er verstand es nie,

richtig zu grüßen. Auf Guten Tag

sagte er immer: Vielleicht.

Man weiß: er zog seinen Hut

vor den Hunden.

Seine Königskrone aus Zeitungspapier

trugen die Kinder nach Hause.

Der Fünfzeiler im Ortsteil der Zeitung

schloss mit den Worten: es war

seine letzte Nacht,

als er im Park auf den Baum stieg.

Gerüchte gehen, er habe vergessen

sich festzuhalten,

als er den Friedensappell

an die Welt sprach.

A váróteremben, ha késtek

a vonatok,

az ezeregyéjszaka meséit

mondogatta.

Sose tudott

rendesen köszönni. Ha azt mondták: Jónapot -

mindig így válaszolt: talán.

Azt is tudják róla: kalapot emelt

a kutyák előtt.

Újságpapírból készült királyi koronáját

hazavitték a gyerekek.

Az újság helyi hírei közt

így zárult az ötsoros közlemény:

utolsó éjszakája volt,

mikor a parkban felmászott a fára.

Azt beszélik, elfelejtett

megkapaszkodni,

mikor békefelhívást

intézett a világhoz.