Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Geibel, Emanuel: Már itt van a május (Der Mai ist gekommen... Magyar nyelven)

Geibel, Emanuel portréja

Der Mai ist gekommen... (Német)

Der Mai ist gekommen, die Bäume schlagen aus,

Da bleibe, wer Lust hat, mit Sorgen zu Haus;

Wie die Wolken wandern am himmlischen Zelt,

So steht auch mir der Sinn in die weite, weite Welt.

 

Herr Vater, Frau Mutter, dass Gott euch behüt!

Wer weiß, wo in der Ferne mein Glück mir noch blüht!

Es gibt so manche Straße, da nimmer ich marschiert,

Es gibt so manchen Wein, den ich nimmer noch probiert.

 

Frisch auf drum, frisch auf im hellen Sonnenstrahl

Wohl über die Berge, wohl durch das tiefe Tal!

Die Quellen erklingen, die Bäume rauschen all,

Mein Herz ist wie'ne Lerche und stimmet ein mit Schall.

 

Und abends im Städtlein da kehr' ich durstig ein:

"Herr Wirt, Herr Wirt, eine Kanne blanken Wein!

Ergreife die Fiedel, du lust'ger Spielmann du,

Von meinem Schatz das Liedel sing' ich dazu."

 

Und find' ich keine Herberg', so lieg' ich zu Nacht

Wohl unter blauem Himmel, die Sterne halten Wacht:

Im Winde die Linde, die rauscht mich ein gemach,

Es küsset in der Früh' das Morgenrot mich wach.

 

O Wandern, o Wandern, du freie Burschenlust!

Da wehet Gottes Odem so frisch in die Brust;

Da singet und jauchzet das Herz zum Himmelszelt:

Wie bist du doch so schön, o du weite, weite Welt!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gedichte-fuer-alle-faelle.de/allegedichte/gedicht_1274.html

Már itt van a május (Magyar)

Már itt van a május, a fák rügyesek,

üljön csak a házban a gondba-veszett;

míg fellegek úsznak a mennyeken át,

elmém tovavonja a messze világ.

 

Őrizze apámat, anyámat az ég!

Jobb sorsot ígérhet a messzi vidék!

Van út, mit a léptem még sose mért,

van bor, melyet ajkam még sosem ért.

 

Fel hát, a nap izzik, előre tehát,

völgy mélyein és hegyek ormain át!

Ér csobban, a sűrű susog szelíden,

s mint könnyű pacsirta, ujjong a szívem.

 

S estére a szomj egy ivóba sodor:

„Csaplár, ide! Kellene egy kupa bor!

Fogd fel hegedüd, muzsikus-fiu, majd

én meg dalolom szeretőmről a dalt. "

 

S ha nincs fogadó sem, a csillagos ég

őrsége nekem nyugovásra elég:

szélfútta falomb vet alám nyoszolyát

s ébreszteni csókot a pirkadat ád.

 

Kószálni csak egyre, ifjonti kedély!

Isten heve tölt be, megújul a vér;

a szív dala szárnyal a mennyeken át:

Szép vagy, üde, távoli messze világ!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap