Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Geibel, Emanuel: Remény (Hoffnung Magyar nyelven)

Geibel, Emanuel portréja
Szalki Bernáth Attila portréja

Vissza a fordító lapjára

Hoffnung (Német)

Und dräut der Winter noch so sehr

Mit trotzigen Gebärden,

Und streut er Eis und Schnee umher,

Es muß d o c h Frühling werden.

 

Und drängen die Nebel noch so dicht

Sich vor den Blick der Sonne,

Sie wecket doch mit ihrem Licht

Einmal die Welt zur Wonne.

 

Blast nur ihr Stürme, blast mit Macht,

Mir soll darob nicht bangen,

Auf leisen Sohlen über Nacht

Kommt doch der Lenz gegangen.

 

Da wacht die Erde grünend auf,

Weiß nicht, wie ihr geschehen,

Und lacht in den sonnigen Himmel hinauf,

Und möchte vor Lust vergehen.

 

Sie flicht sich blühende Kränze ins Haar

Und schmückt sich mit Rosen und Ähren,

Und läßt die Brünnlein rieseln klar,

Als wären es Freudenzähren.

 

Drum still! Und wie es frieren mag,

O Herz, gib dich zufrieden;

Es ist ein großer Maientag

Der ganzen Welt beschieden.

 

Und wenn dir oft auch bangt und graut,

Als sei die Höll' auf Erden,

Nur unverzagt auf Gott vertraut!

Es muß d o c h Frühling werden..



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.garten-literatur.de/Leselaube/geibel_hoffnung.htm

Remény (Magyar)

A tél nagyon fenyeget még,

S makacsul ölel a köd,

Szitál a hó, erős a jég,

De tavasz kell, hogy jöjjön.

 

És a ködök szorítnak még  kövéren,

A napot alig látod,

Megáldja egyszer a fény

Örömmel a világot.

 

Fúj bár viharosan a szél,

Nem kell aggódnom ezen,

Éjszakában bár halkan lép

A tavasz, mégis itt terem.

 

S akkor zölden ébred a föld,

Nem tudja, hogy történt ez,

És nevet a napsugaras égre föl,

Szeretné, ne múljon e kedv.

 

Fon hajába virágzó koszorút,

Díszíti rózsával, kalásszal

Magát, s forrás vize indul,

Mint az örömkönnyek árja.

 

Csend! Mint vágytad, múlt a tél már,

Óh, te szív ezzel érd be;

Hisz zsong a májusi kaptár,

S boldog lesz a föld egésze.

 

S ha gyakran elfogna félsz,

Pokol pusztítna földön,

Istenhitedben légy merész!

Mert tavasz kell, hogy győzzön!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaSzalki Bernáth Attila

minimap