Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

George, Stefan: Az Antikrisztus (Der Widerchrist Magyar nyelven)

George, Stefan portréja

Der Widerchrist (Német)

Dort kommt er vom berge... dort steht er im hain!

Wir sahen es selber… er wandelt in wein

Das wasser und spricht mit den toten.

 

O könntet ihr hören mein lachen bei nacht:

Nun schlug meine stunde… nun füllt sich das garn..

Nun strömen die fische zu hamen.

 

Die weisen die toren - toll wälzt sich das volk..

Entwurzelt die bäume… zerklittert das korn..

Macht bahn für den zug des Erstandnen.

 

Kein werk ist des himmels das ich euch nicht tu.

Ein haarbreit nur fehlt und ihr merkt nicht den trug

Mit euren geschlagenen sinnen.

 

Ich schaff euch für alles was selten und schwer

Das Leichte... ein ding das wie gold ist aus lehm..

Wie duft ist und saft ist und würze -

 

Und was sich der grosse profet nicht getraut:

Die kunst ohne roden und säen und baun

Zu saugen gespeicherte kräfte.

 

Der Fürst des Geziefers verbreitet sein reich..

Kein schatz der ihm mangelt...kein glück das ihm weicht…

Zu grund mit dem rest der empörer!

 

Ihr jauchzet... entzückt von dem teuflischen schein..

Verprasset was blieb von dem früheren seim

Und fühlt erst die not vor dem ende.

 

Dann hängt ihr die zunge am trocknenden trog…

Irrt ratlos wie vieh durch den brennenden hof…

Und schrecklich erschallt die posaune.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://www.philosophia-online.de

Az Antikrisztus (Magyar)

„Ott áll a hegyen; jön a ligeten át;

láttuk: bor a víz, ha akarja; szavát

a halottak is értik a sírban.”

 

Tudnák csak, éjszaka hogy kacagok;

megjött az időm: és kész a horog

és telik a, roskad a háló.

 

A bölcs, a bolond rohan, árad a nép,

fákat kiszakítva, tiporva vetést

tör utat diadalmenetemnek.

 

Mindent, mit az ég csak ígért, megadok;

hajszál a csalás, de ki látja, mikor

érzékeitek veri vakság?

 

Megadom, ami ritka, nehéz, ahelyett

a Könnyűt; arany ez a sár s tietek

ez az új zamat, illat, e fűszer –

 

és amit a nagy próféta se mert,

megmondom a titkot: a munka helyett

hogyan éltet a kész, ami megvan?

 

A Férgek Ura ma hazát alapít;

kincs s pálma övé; s ha van maradék:

pokolba a lázadozókkal!

 

Ujjongtok az ördögi Látszat előtt,

pazarolva a vért, meg az ősi velőt,

s a nyomort csak a vég szeme látja.

 

Nyalod akkor üres vályúimat, óh,

futsz, csorda! … De lángol az udvar, az ól,

s megdördül a kürt, az ítélet.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://www.e-ido.com

minimap