Gernhardt, Robert: A halottaságy mellett (Am Totenbett Magyar nyelven)

Als sie da lag, so wächsern starr

Als ich da stand, so erleichtert

Da fühlte ich mich jäh bereichert

Weil sie, die Arme, nicht mehr war.

Jetzt erst konnte Erinnern beginnen

Jetzt erst war Zeit zum Trauern

Jetzt erst war Schluß mit dem Bedauern

Erst jetzt konnten Tränen rinnen.

Ott feküdt, hályog ült szemén

Nagy kő esett le szivemről

Hirtelen gazdag lettem ettől

Attól hogy ő már nincs szegény.

Most lett csak emlékezni könnyebb

Most volt idő a gyászra

Nem kell már szánni-bánni fázva

Most folyhattak csak a könnyek.