Gernhardt, Robert: Bécsi átváltozás (Wiener Verwandlung Magyar nyelven)

Die Hand des Schicksals lenkte meine Füße

zum Café »Bräunerhof«, in das ich eintrat,

weil mir so war, als riefe Thomas Bernhard

ein »Gernhardt«, das mich ganz persönlich reinbat.

Des Dichters Machtwort bannt mich seither wehrlos

im »Bräunerhof« an einen jener Tische,

an welchen Gäste lautlos ventilieren,

als wären sie nicht Menschen, sondern Fische.

Der Geist des Café »Bräunerhof« verwandelt

jedweden, der das Eintreten riskiert.

Erst wird er still. Dann ruhig. Dann gelassen.

Und langsam spürt er, wie er sanft mutiert:

Zum »Bräunerhofer«, jener Café-Spezies,

die nur in Wien entsteht und derart rar ist,

daß der Mutierte stumm vorm »Braunen« rätselt,

ob er unwirklich, wirklich oder wirklich wahr ist.

A sorsnak keze vitte oda lábam,

A »Café Bräunerhof”-hoz botorkáltam,

Mert hát szavaival Thomas Bernhardt vert át,

Személyemhez szólott az a »Gernhardt, jer hát!«,

A költő dörgő szava szinte odaláncol,

S a »Bräunerhof«-nak bűvös légkörére vall:

Asztalnál a néma vendég épp csak ventilál,

Mintha nem is ember lenne, inkább pőre hal.

Átvarázsol a »Bräunerhof«. Kávézó, de más.

Átalakulsz lám te is, ki itt belépsz, sután:

Csend leend, majd nyugalom, majd lassú oldódás.

A jövevény már érzi, finoman mutál:

»Bräunerhofer« lesz belőle, kávéházi fajta,

Mely csak Bécsben él, és igen-igen ritka.

Spéci bécsi kávét szürcsöl, eltűnődik rajta:

Képzet ez, vagy valóság, és vajon mi a titka?