Die Nacht (Német)
Aus dem Walde tritt die Nacht,
Aus den Bäumen schleicht sie leise,
Schaut sich um in weitem Kreise,
Nun gib acht.
Alle Lichter dieser Welt,
Alle Blumen, alle Farben
Löscht sie aus und stiehlt die Garben
Weg vom Feld.
Alles nimmt sie, was nur hold,
Nimmt das Silber weg des Stroms,
Nimmt vom Kupferdach des Doms
Weg das Gold.
Ausgeplündert steht der Strauch,
Rücke näher, Seel an Seele;
O die Nacht, mir bangt, sie stehle
Dich mir auch. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://gutenberg.spiegel.de |
|
Az éjszaka (Magyar)
Erdőből az éjszaka
száll a fákon észrevétlen,
körben széttekint a réten –
nézz oda!
Mind, mi volt: szín és virág
kioltja a világ fényét,
ellopja mezőn a kévék
asztagát.
Minden szépet elragad:
elveszi az ár ezüstjét,
réztetejü dómról is tép
aranyat.
Tarolt bokron semmi disz –
jer hozzám, lélekhez lélek!
Ó, az éj, már elvisz, félek,
téged is.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | F. A. |
|