Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Goethe, Johann Wolfgang von: A Tündekirály (Der Erlkönig Magyar nyelven)

Goethe, Johann Wolfgang von portréja

Der Erlkönig (Német)

Wer reitet so spät durch Nacht und Wind?
Es ist der Vater mit seinem Kind;
Er hat den Knaben wohl in dem Arm,
Er faßt ihn sicher, er hält ihn warm.

Mein Sohn, was birgst du so bang dein Gesicht? -
Siehst, Vater, du den Erlkönig nicht?
Den Erlenkönig mit Kron und Schweif? -
Mein Sohn, es ist ein Nebelstreif. -

"Du liebes Kind, komm, geh mit mir!
Gar schöne Spiele spiel ich mit dir;
Manch bunte Blumen sind an dem Strand,
Meine Mutter hat manch gülden Gewand."

Mein Vater, mein Vater, und hörest du nicht,
Was Erlenkönig mir leise verspricht? -
Sei ruhig, bleibe ruhig, mein Kind;
In dürren Blättern säuselt der Wind. -

Willst, feiner Knabe, du mit mir gehn?
Meine Töchter sollen dich warten schön;
Meine Töchter führen den nächtlichen Reihn,
Und wiegen und tanzen und singen dich ein."

Mein Vater, mein Vater, und siehst du nicht dort
Erlkönigs Töchter am düstern Ort? -
Mein Sohn, mein Sohn, ich seh es genau:
Es scheinen die alten Weiden so grau. -

"Ich liebe dich, mich reizt deine schöne Gestalt;
Und bist du nicht willig, so brauch ich Gewalt."
Mein Vater, mein Vater, jetzt faßt er mich an!
Erlkönig hat mir ein Leids getan! -

Dem Vater grausets, er reitet geschwind,
Er hält in Armen das ächzende Kind,
Erreicht den Hof mit Mühe und Not;
In seinen Armen das Kind war tot.

     

    

www.youtube.com/watch?v=1FT9y2D4lLk



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.handmann.phantasus.de

A Tündekirály (Magyar)

Ki lovagolja meg épp e viharos éjszakát?
Egy apa az, ki most viszi egyetlen fiát.
Karjaiba zárva be kisgyermekét,
Hogy óvja, hogy érezze melegét.
 
"Fiam, miért emészti bánat az orcád?"
"Hát nem látod, apám a Tündék királyát?
A Tündekirály az, rajta köntös, s korona!"
"Ugyan, fiam, az csupán ködmezők folyama."
 
"Te drága gyermek, jer, jer hát énvelem!
Játszani fogok veled véges-végtelen;
A parton sok színes virág vár reád,
Anyám ad majd neked szép aranyruhát."
 
"Apám, ó apám! Hát nem hallottad te sem,
Mit a Tündekirály súgott halkan nekem?"
"Légy csendes, gyermekem, maradj nyugodt,
A szél az, mi a száraz leveleken susog."
 
"Velem jössz-e hát, kedves gyermekem?
Lánykáim már várnak rád szépen, kedvesen.
Ők vezetik most az éji-kartáncot,
S vigyázzák majd örökké az álmod."
 
"Apám, ó apám! Hát most sem látod őket?
Tünde-lányokat, amott a sötétben."
"De látom, fiam, jól látom biztosan,
Szürke fűzfák fogódzkodnak egymásban."
 
"Szeretlek, szép alakod vonz engem,
Viszlek hát erővel, ha nem jössz magad velem."
"Apám, ó apám! Megérint a Halál,
Elvisz már engem a Tündekirály!"
 
Megrémül az apa, a lovak közé csap,
Szorosabban tartva a ziháló ifjat.
Nagy nehezen végül eléri az udvart,
Karjaiban gyermeke már réges-régen meghalt.



FeltöltőFüzi István Ádám
Az idézet forrásaSaját fordítás

Kapcsolódó videók


minimap