Goethe, Johann Wolfgang von: A hölgy szerelmeslevele (Die Liebende schreibt Magyar nyelven)
Die Liebende schreibt (Német)Ein Blick von deinen Augen in die meinen, Ein Kuß von deinem Mund auf meinem Munde – Wer davon hat, wie ich, gewisse Kunde, Mag dem was anders wohl erfreulich scheinen?
Entfernt von dir, entfremdet von den Meinen, Führ ich stets die Gedanken in die Runde, Und immer treffen sie auf jene Stunde, Die einzige; da fang ich an zu weinen.
Die Träne trocknet wieder unversehens: Er liebt ja, denk ich, her in diese Stille – Und solltest du nicht in die Ferne reichen?
Vernimm das Lispeln dieses Liebewehens; Mein einzig Glück auf Erden ist dein Wille, Dein freundlicher zu mir – gib mir ein Zeichen!
|
A hölgy szerelmeslevele (Magyar)Egy pillantás két szemedből szemembe, A „szerelem” nagyon hálás téma: már magában a puszta szóban is nagy pszichikai potenciál van. De nem elég nagy. Hogy ez a potenciális nagyság kidomborodjék, ahhoz még ezt-azt hozzá kell tennie a költőnek. A fenti versben az egyik ilyen valami az az eszme, hogy a szerelem a fizikai távolságot is legyőzi. Még ez sem emelkedik túl magasra a falvédőszínvonal fölé. Goethe a világirodalom egyik óriása, de nem ilyenfajta sőt érdektelen, lapos versei óriási halmazának köszönhetően. Ezt nyilván ő is tudta, és kizárólag azért írt rengeteg lapos, érdektelen verset, mert írhatnékja, írási viszketegsége volt. Lapos témájú/„mondanivalójú” verset akár nagyon jóvá is tehet úgynevezett „külső formája”, amelyet az olvasni közismerten nem tudó irodalomtörténészek egyáltalán észre sem szoktak venni, de más irodalomtudósok sem gyakran. Szóval Goethe ezt a verset azért írta szonettformában, hogy érdekesebb legyen, a költői bravúr látszatát is keltse: a szonett bravúros versalakzat. Legalábbis annak látszik és hallatszik, szabályos prozódiája miatt és amiatt, hogy egy-egy rím abban nem csak két sort zenget össze, hanem többet is. Olyasmi ez, mint a komolyzenében a versenymű: nem okvetlenül nehezebb eljátszani, mint sok más, látszólag szerényebb művet, de úgy hallatszik, mintha, és ettől hatásosabb. Sok szonett csak afféle felszínesen virtuóz hegedűverseny. Szerencsére vannak közöttük nagy művek is, mint ahogyan zseniális versenyművek is vannak. Mindezek ellenére a kifogástalan és jó profi fordítások nagy többsége is — fordításízű... Sőt, ha egy fordítás „profi”, az még egyáltalán nem garancia a jó minőségre. Ám ha még csak nem is „profi”, az már csak rossz lehet, az már csak olyan, mint egy esetleg szép autó, amelynek a kerekeiből hiányzik az ingyen kapható levegő, mint két szemüveglencse keret nélkül, mint egy finom leves só vagy kanál nélkül: ami a legkevésbé lényeges, épp az a legnélkülözhetetlenebb benne... * * * Brahms megzenésítette a verset:
|