Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Goethe, Johann Wolfgang von: A fonólány (Die Spinnerin Magyar nyelven)

Goethe, Johann Wolfgang von portréja

Die Spinnerin (Német)

   Als ich still und ruhig spann,
Ohne nur zu stocken,
Trat ein schöner junger Mann
Nahe mir zum Rocken.
 
   Lobte, was zu loben war,
Sollte das was schaden?
Mein dem Flachse gleiches Haar
Und den gleichen Faden.
 
   Ruhig war er nicht dabei,
Ließ es nicht beim alten;
Und der Faden riss entzwei,
Den ich lang erhalten.
 
   Und des Flachses Steingewicht
Gab noch viele Zahlen;
Aber, ach! Ich konnte nicht
Mehr mit ihnen prahlen.
 
   Als ich sie zum Weber trug,
Fühlt' ich was sich regen,
Und mein armes Herze schlug
Mit geschwindern Schlägen.
 
   Nun, beim heißen Sonnenstich,
Bring' ich's auf die Bleiche,
Und mit Mühe bück' ich mich
Nach dem nächsten Teiche.
 
   Was ich in dem Kämmerlein
Still und fein gesponnen,
Kommt - wie kann es anders sein? -
Endlich an die Sonnen.
 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

A fonólány (Magyar)

  Csendesen fontam békén
megakadás nélkül,
belépett egy szép legény
's rokkám felélénkül.
 
   Dicsért, mit dicsérni kell
kellene, hogy ártson?
Hajam olyan mint a len
's fonál mint a bársony.
 
   Nem tudott ő nyugodtan
úgy hagyni ahogy volt;
's kettészakadt fonalam
mely már oly hosszú volt.
 
   És a lennek kősúlya
többesszámot kapott;
Ám de nekem, én buta
az nem dicséret volt.
 
   Mikor takácshoz vittem
valami megmozdult,
erre a szegény szívem
hangosan megkondult.
 
   A forró napszúrásnál
a ponyvára hozom,
's lehajolni a tónál
nehéz lesz a dolgom.
 
   Mit kis szobában ott rég
oly finoman fontam,
jött- és, hogy lenne másképp
napvilágra mostan.
 
 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap