Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Goethe, Johann Wolfgang von: A fonólány dala (Die Spinnerin Magyar nyelven)

Goethe, Johann Wolfgang von portréja

Die Spinnerin (Német)

   Als ich still und ruhig spann,
Ohne nur zu stocken,
Trat ein schöner junger Mann
Nahe mir zum Rocken.
 
   Lobte, was zu loben war,
Sollte das was schaden?
Mein dem Flachse gleiches Haar
Und den gleichen Faden.
 
   Ruhig war er nicht dabei,
Ließ es nicht beim alten;
Und der Faden riss entzwei,
Den ich lang erhalten.
 
   Und des Flachses Steingewicht
Gab noch viele Zahlen;
Aber, ach! Ich konnte nicht
Mehr mit ihnen prahlen.
 
   Als ich sie zum Weber trug,
Fühlt' ich was sich regen,
Und mein armes Herze schlug
Mit geschwindern Schlägen.
 
   Nun, beim heißen Sonnenstich,
Bring' ich's auf die Bleiche,
Und mit Mühe bück' ich mich
Nach dem nächsten Teiche.
 
   Was ich in dem Kämmerlein
Still und fein gesponnen,
Kommt - wie kann es anders sein? -
Endlich an die Sonnen.
 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

A fonólány dala (Magyar)

Fonogattam csendben én,
Percre sem megállva,
Odajött egy szép legény,
Rokkasurrogásra.

Dícsérte, mi csak akadt,
Mindent fent is, lent is,
Lennél szőkébb hajamat
Meg a szőke lent is.

Maradt volna annyiban,
De nem maradt veszteg,
Oszt a fonál odavan,
Mely már nőni kezdett.

Volt ott szösz, volt ott fonál,
Súlya mérhetetlen,
Jaj de én biz’ arra már
Büszke nem lehettem.

Hogy a takácshoz viszem,
Hát valami mozdul,
Verni kezd szegény szivem,
Sebesen, de rosszul.

Süt a nap fent hevesen,
Viszek fehérítni,
Hajolnék a vízre lenn,
S nyom valami, itt ni.

Hogy abba’ a kamrába’
Össze mit fonék én,
Napra kerül, hiába,
Kiderül a végén.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap