Goethe, Johann Wolfgang von: Epifánia (Epiphanias Magyar nyelven)

Die heiligen drei König mit ihrem Stern,
Sie essen, sie trinken, und bezahlen nicht gern;
Sie essen gern, sie trinken gern,
Sie essen, trinken und bezahlen nicht gern.

Die heiligen drei König sind kommen allhier,
Es sind ihrer drei und sind nicht ihrer vier:
Und wenn zu dreien der vierte wär,
So wär ein heilger Drei König mehr.

Ich erster bin der weiß und auch der schön,
Bei Tage solltet ihr erst mich sehn!
Doch ach, mit allen Spezerein
Werd ich sein Tag kein Mädchen mir erfrein.

Ich aber bin der braun und bin der lang,
Bekannt bei Weibern wohl und bei Gesang.
Ich bringe Gold statt Spezerein,
Da werd ich überall willkommen sein.

Ich endlich bin der schwarz und bin der klein,
Und mag auch wohl einmal recht lustig sein.
Ich esse gern, ich trinke gern,
Ich esse, trinke und bedanke mich gern.

Die heiligen drei König sind wohlgesinnt,
Sie suchen die Mutter und das Kind;
Der Joseph fromm sitzt auch dabei,
Der Ochs und Esel liegen auf der Streu.

Wir bringen Myrrhen, wir bringen Gold,
Dem Weihrauch sind die Damen hold;
Und haben wir Wein von gutem Gewächs,
So trinken wir drei so gut als ihrer sechs.

Da wir nun hier schöne Herrn und Fraun,
Aber keine Ochsen und Esel schaun,
So sind wir nicht am rechten Ort
Und ziehen unseres Wegen weiter fort.
   

A Háromkirály csillagosan-begyesen
Eszik meg iszik, de nem fizet szivesen.
Eszik, iszik, azt szívesen,
Eszik-iszik, de nem fizet szivesen.

A Három Királykák idejöttenek,
Hárman vagyogatnak, négyen nincsenek:
S ha nem három: négy (l)enne száj,
Volna még egy Háromkirály.

Én, az első, fehér és szép vagyok,
Hej, nappal kellene látnotok!
De hiába szépítkezek,
Nincs pénz, nem kérhetek meg lánykezet.

Én meg a barna és magas vagyok,
Dalolok, ismernek az asszonyok.
Aranyam van szépítőszer helyett,
Hát mindenütt barátra lelek.

És végül, én vónék a kis fekete,
Nálam a vidámságnak van helye.
Eszek-iszok, azt szívesen,
Eszek-iszok és megköszönöm szivesen.

A Három Királyok szíve meleg,
Keresnek Anyát meg a Gyermeket;
Szent József áll a baloldalon,
Hever ökör, szamár, alattuk alom.

Aranyat hozunk, meg balzsamot,
S tömjént, szeretik az asszonyok;
Ha jó bort adtok, olyat vagy ilyet,
Iszunk mi hárman hatotok helyett.

Látunk szép hölgyeket s urakat,
De sem ökröt, sem pedig szamarat,
Nem a jó helyen járunk tehát,
Ezért fogjuk magunk, gyerünk tovább.
  
  
   
V.ö. Klabund: A Három Királyok (Die heiligen drei Könige).