Goethe, Johann Wolfgang von: Vadrózsa (Heidenröslein Magyar nyelven)

Sah ein Knab ein Röslein stehn,
Röslein auf der Heiden,
War so jung und morgenschön,
Lief er schnell, es nah zu sehn,
Sahs mit vielen Freuden.
Röslein, Röslein. Röslein rot,
Röslein auf der Heiden.

Knabe sprach: Ich breche dich,
Röslein auf der Heiden!
Röslein sprach: Ich steche dich,
Daß du ewig denkst an mich,
Und ich wills nicht leiden.
Röslein, Röslein. Röslein rot,
Röslein auf der Heiden.

Und der wilde Knabe brach
s Röslein auf der Heiden;
Röslein wehrte sich und stach,
Half ihm doch kein Weh und Ach,
Mußt es eben leiden.
Röslein, Röslein. Röslein rot,
Röslein auf der Heiden.

Egy srác rózsát pillantott
Vadrózsát a réten,
Üde, hűvös reggel volt
Megnézni gyorsan futott,
Öröme soká tartott.
Rózsa, rózsa, rózsaszín
Vadrózsa a réten.
*
Srác így szólt: Letörlek ám
Vadrózsa a réten,
Rózsa szólt: Megszúrlak ám
Hogy míg élsz, örökre fáj,
Szenvedni nem fogok már,
Rózsa, rózsa, rózsaszín,
Vadrózsa a réten.
*
Gonosz srác hát letörte a
Vadrózsát a réten,
Rózsa szúrt, de hiába,
Tüskéje és sok ága
Őt már meg nem védte,
Rózsa, rózsa, rózsaszín
Vadrózsa a réten.