Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Goethe, Johann Wolfgang von: Művész dala (Künstlerlied Magyar nyelven)

Goethe, Johann Wolfgang von portréja

Künstlerlied (Német)

Zu erfinden, zu beschließen,

Bleibe, Künstler, oft allein,

Deines Wirkens zu genießen,

Eile freudig zum Verein!

Dort im Ganzen schau, erfahre

Deinen eignen Lebenslauf,

Und die Taten mancher Jahre

Gehn dir in dem Nachbar auf.

 

Der Gedanke, das Entwerfen,

Die Gestalten, ihr Bezug,

Eines wird das andre schärfen,

Und am Ende sei's genug!

Wohl erfunden, klug ersonnen,

Schön gebildet, zart vollbracht,

So von jeher hat gewonnen

Künstler kunstreich seine Macht.

 

Wie Natur im Vielgebilde

Einen Gott nur offenbart,

So im weiten Kunstgefilde

Webt ein Sinn der ew'gen Art;

Dieses ist der Sinn der Wahrheit,

Der sich nur mit Schönem schmückt

Und getrost der höchsten Klarheit

Hellsten Tags entgegenblickt.

 

Wie beherzt in Reim und Prose

Redner, Dichter sich ergehn,

Soll des Lebens heitre Rose

Frisch auf Malertafel stehn,

Mit Geschwistern reich umgeben,

Mit des Herbstes Frucht umlegt,

Daß sie von geheimem Leben

Offenbaren Sinn erregt.

 

Tausendfach und schön entfließe

Form aus Formen deiner Hand,

Und im Menschenbild genieße,

Daß ein Gott sich hergewandt.

Welch ein Werkzeug ihr gebrauchet,

Stellet euch als Brüder dar;

Und gesangweis flammt und rauchet

Opfersäule vom Altar.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://www.textlog.de

Művész dala (Magyar)

Kezdetet találni s véget,

Keresd, művész a magányt,

De hogy élvezd képességed',

Tudj társúlni egyaránt.

Szemed tisztúl, köröd tágúl,

Pályád tükrét látod itt,

És utóbb a más szavábúl

Érted saját tetteid'.

 

Terv, alak, s mi mindnek nyitja:

A belső vonatkozás,

Mind egymást világositja,

S most munkához bízva láss;

Hamar ötlet, lassu vázlat,

Mély tekintet, könnyü kéz:

Ezt csudálja minden század,

Igy lész mester, óh művész!

 

Mint ezer csillag sorában

Az egy Istent érezem,

Van a művészet honában

Szintén egy nagy értelem:

S nem egyéb az, mint igazság,

Melyet szépség átölel,

Mely nem fél, hogy elnyomhassák,

S ha elnyomták, szárnyra kel.

 

Bátran mint a rím s a próza

Költő- s szónokból fakad.

Festő, úgy derítse rózsa

Életfénye vásznadat,

És körűlte ősz gyümölcse,

Mint testvéri koszorú.

Titkos élet képét költse,

Melyet nem takar ború.

 

Keljen, mi szép színre, testre,

Kezed alatt végtelen,

S élvezd, emberarczot festve,

Hogy egy Isten van jelen.

Véső, ecset, bármi szerszám

Mind egy testvérfrigyre vall,

S szálljon füstölgő fűszerszám

Váltva égre, mint a dal.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

minimap