Goethe, Johann Wolfgang von: Közel a kedvesemhez (Nähe des Geliebten Magyar nyelven)

Ich denke dein, wenn mir der Sonne Schimmer
Vom Meere strahlt;
Ich denke dein, wenn sich des Mondes Flimmer
In Quellen malt.

Ich sehe dich, wenn auf dem fernen Wege
Der Staub sich hebt;
In tiefer Nacht, wenn auf dem schmalen Stege
Der Wandrer bebt.

Ich höre dich, wenn dort mit dumpfem Rauschen
Die Welle steigt.
Im stillen Haine geh ich oft zu lauschen,
Wenn alles schweigt.

Ich bin bei dir, du seist auch noch so ferne,
Du bist mir nah!
Die Sonne sinkt, bald leuchten mir die Sterne.
O wärst du da!

Rád gondolok, ha a napsugár csillog
az óceánban;
rád gondolok, ha a holdsugár villog
a forrásban.
 
Téged látlak, ha a távoli úton
a por felszáll;
késő éjjel, mikor a keskeny hídon
egy vándor jár.
 
Téged hallak, mikor a hullám tompán
a partra csap;
kis erdőben, hol az öreg fa lomhán, 's
csendben hallgat.
 
Veled vagyok, te messze távol, mégis
közel hozzám!
A nap lement, szép csillagos az ég itt.
bár itt volnál!