Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Goethe, Johann Wolfgang von: So laßt mich scheinen... Lied der Mignon

Goethe, Johann Wolfgang von portréja

So laßt mich scheinen... Lied der Mignon (Német)

So laßt mich scheinen, bis ich werde;
Zieht mir das weiße Kleid nicht aus!
Ich eile von der schönen Erde
Hinab in jenes feste Haus.

Dort ruh ich eine kleine Stille,
Dann öffnet sich der frische Blick;
Ich lasse dann die reine Hülle,
Den Gürtel und den Kranz zurück.

Und jene himmlischen Gestalten
Sie fragen nicht nach Mann und Weib,
Und keine Kleider, keine Falten
Umgeben den verklärten Leib.

Zwar lebt ich ohne Sorg und Mühe,
Doch fühlt ich tiefen Schmerz genung.
Vor Kummer altert ich zu frühe;
Macht mich auf ewig wieder jung!



FeltöltőGálné dr. Makra Ildikó
Az idézet forrásahttps://gedichte.xbib.de

Hát hadd ragyogjak… Mignon dala (Magyar)

Hát hadd ragyogjak, míg csak élek;
Fehér ruhám ne vedd le hát!
E földről el sietve lépek,
Alant lelek szilárd hazát.
 
Ott a csendben megpihen szívem,
Majd megnyílik az új távlat;
Visszahagyom itt a felszínen
Porom, övem s koronámat.
 
S az égi lények, kiket látok,
Nem kérdik, férfiú vagy nő,
S ott nincs ruha, nincsenek ráncok,
Csak átváltozott test, dicső.
 
Habár nehézség oly nagy nincsen,
Volt mégis mély bánat elég.
Ezért, hogy korán megvénhedtem;
Fiatallá örökre tégy!



FeltöltőGálné dr. Makra Ildikó
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap