Goethe, Johann Wolfgang von: A rémkirály (Der Erlkönig Magyar nyelven)
Der Erlkönig (Német)Wer reitet so spät durch Nacht und Wind? Mein Sohn, was birgst du so bang dein Gesicht? - "Du liebes Kind, komm, geh mit mir! Mein Vater, mein Vater, und hörest du nicht, Willst, feiner Knabe, du mit mir gehn? Mein Vater, mein Vater, und siehst du nicht dort "Ich liebe dich, mich reizt deine schöne Gestalt; Dem Vater grausets, er reitet geschwind,
www.youtube.com/watch?v=1FT9y2D4lLk
|
A rémkirály (Magyar)Ki vágtat, mint szél, bár zord az éj? Egy férfi jő, s hozza gyermekét; a hűvös széltől úgy óvja őt, s oly búsan nézi a szenvedőt.
Ó, mondd, jó gyermekem, szólj, mi bánt? Jaj, nézd csak ott a rémkirály áll, sok dísze, éke úgy csillogott. - Mit látsz, nem rém, csak köd van ott. -
- Jó gyermek, jöjj, a váram szép, ott vígan játszom veled, míg élsz; benn színes, tarka a hímes rét, s anyám néked adja színes köntösét. -
- Úgy félek, jaj, félek, mondd, nem hallod még, hogy engem suttogva csábít a rém? - Légy nyugton, maradj nyugton, ne félj: csak hervadt lombot zörget a szél. -
- Jöjj, drága gyermek az erdőn át, ahol tündér lányaim várnak rád; vidám dallal hívnak e szépséges nők és táncolva álomba ringatnak ők.
- Úgy félek, jaj, félek, most hallottad jól, az éjben tündérek hangja szól! - E hang, mely zsong, hisz jól hallom én, szél suttog a fákon, s játszik a fény.
- Te szép legény, nos, váramba jöjj, légy enyém, de vélem ha nem jössz, úgy elviszlek én. - Úgy félek, jaj, végem, ott vágtat felém, két karja átfog, úgy bánt a rém! -
Hogy űzi, hajtja, a ló szinte száll, mert sír és jajgat a kis lázas száj; s hogy végre otthonába ér, karjában gyermeke már nem él.
|