Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Goethe, Johann Wolfgang von: A rémkirály (Der Erlkönig Magyar nyelven)

Goethe, Johann Wolfgang von portréja

Der Erlkönig (Német)

Wer reitet so spät durch Nacht und Wind?
Es ist der Vater mit seinem Kind;
Er hat den Knaben wohl in dem Arm,
Er faßt ihn sicher, er hält ihn warm.

Mein Sohn, was birgst du so bang dein Gesicht? -
Siehst, Vater, du den Erlkönig nicht?
Den Erlenkönig mit Kron und Schweif? -
Mein Sohn, es ist ein Nebelstreif. -

"Du liebes Kind, komm, geh mit mir!
Gar schöne Spiele spiel ich mit dir;
Manch bunte Blumen sind an dem Strand,
Meine Mutter hat manch gülden Gewand."

Mein Vater, mein Vater, und hörest du nicht,
Was Erlenkönig mir leise verspricht? -
Sei ruhig, bleibe ruhig, mein Kind;
In dürren Blättern säuselt der Wind. -

Willst, feiner Knabe, du mit mir gehn?
Meine Töchter sollen dich warten schön;
Meine Töchter führen den nächtlichen Reihn,
Und wiegen und tanzen und singen dich ein."

Mein Vater, mein Vater, und siehst du nicht dort
Erlkönigs Töchter am düstern Ort? -
Mein Sohn, mein Sohn, ich seh es genau:
Es scheinen die alten Weiden so grau. -

"Ich liebe dich, mich reizt deine schöne Gestalt;
Und bist du nicht willig, so brauch ich Gewalt."
Mein Vater, mein Vater, jetzt faßt er mich an!
Erlkönig hat mir ein Leids getan! -

Dem Vater grausets, er reitet geschwind,
Er hält in Armen das ächzende Kind,
Erreicht den Hof mit Mühe und Not;
In seinen Armen das Kind war tot.

     

    

www.youtube.com/watch?v=1FT9y2D4lLk



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.handmann.phantasus.de

A rémkirály (Magyar)

Ki vágtat, mint szél, bár zord az éj?

Egy férfi jő, s hozza gyermekét;

a hűvös széltől úgy óvja őt, s

oly búsan nézi a szenvedőt.

 

Ó, mondd, jó gyermekem, szólj, mi bánt?

Jaj, nézd csak ott a rémkirály áll,

sok dísze, éke úgy csillogott.

- Mit látsz, nem rém, csak köd van ott. -

 

- Jó gyermek, jöjj, a váram szép,

ott vígan játszom veled, míg élsz;

benn színes, tarka a hímes rét,

s anyám néked adja színes köntösét. -

 

- Úgy félek, jaj, félek, mondd, nem hallod még,

hogy engem suttogva csábít a rém?

- Légy nyugton, maradj nyugton, ne félj:

csak hervadt lombot zörget a szél. -

 

- Jöjj, drága gyermek az erdőn át,

ahol tündér lányaim várnak rád;

vidám dallal hívnak e szépséges nők

és táncolva álomba ringatnak ők.

 

- Úgy félek, jaj, félek, most hallottad jól,

az éjben tündérek hangja szól!

- E hang, mely zsong, hisz jól hallom én,

szél suttog a fákon, s játszik a fény.

 

- Te szép legény, nos, váramba jöjj, légy enyém,

de vélem ha nem jössz, úgy elviszlek én.

- Úgy félek, jaj, végem, ott vágtat felém,

két karja átfog, úgy bánt a rém! -

 

Hogy űzi, hajtja, a ló szinte száll,

mert sír és jajgat a kis lázas száj;

s hogy végre otthonába ér,

karjában gyermeke már nem él.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://bridead.uw.hu/Szoveg/szoveg

Kapcsolódó videók


minimap