Négy szürke nőalak lép fel
AZ ELSŐ
A nevem a Szükség.
A MÁSODIK
A nevem a Gond.
A HARMADIK
A nevem Adósság.*
---------------------
* Schuld = 1. bűn. 2. adósság. Egyes német magyarázók szerint itt bűnt illetve bűntudatot jelent, mondván, hogy ezt a nagyok elhessegetik maguktól. Minthogy Faustnak még csak szüksége sincs rá, hogy elhessegessen magától valamiféle bűntudatot, annyira gátlástalan önmaga megvalósításában, sokkal kézenfekvőbb azon magyarázók értelmezése, hogy itt egyszerűen az Adóssággal van dolgunk, kivált a Szükség (ered.: Hiány), a Gond és a Nincs (ered: Ínség) társaságában.
---------------------
A NEGYEDIK
A nevem a Nincs.
MINDHÁRMAN
Itt zárva a porta, be nem mehetünk,
Itt gazdag a gazda, mi nem kenyerünk.
A SZÜKSÉG
Árnnyá leszek itten.
AZ ADÓSSÁG
A ködbe veszek.
A NINCS
Fitymálva szaladnak előlem ezek.
A GOND
Nem vár ez a ház titeket, hugaim;
A Gond belopózik a kulcslyukain.
(A Gond eltűnik)
A SZÜKSÉG
Ti szürke hugok, hamar el veletek!
AZ ADÓSSÁG
Közel futok egyre, karöltve veled.
A NINCS
Közel fut a Nincs, nyomotokra talál.
MINDHÁRMAN
Felhők gyülekeznek, a csillag elillan:
Amonnan, amonnan a Penge kivillan,
Amott jön a Bátya, jön ott a – – – – – Halál.
FAUST (a palotában)
Négy jött, csak hárman mentek el,
Mit mondtak, eszem nem foghatta fel.
Talán azt mondták – Rátalál.
Egy komor rím felelt – Halál.
Mint kísértethang kongott, fojtottan.
Szabaddá még nem küzdöttem magam.
Ha levethetném a Mágia nyűgét,
Varázsigét fejemből mind kiűznék,
Pusztán mint Férfi állnék, Természet, eléd,
Akkor érné meg Ember lenni még.
Az voltam, mielőtt érte homályra szállva
Bűnös átkot mondtam magamra s a Világra.
Most ily rémekkel oly teli a lég,
Hogy elrejtőzni sincsen zug elég.
Ha egy nap észvilág ránkmosolyog,
Köt ránk az Éj száz álomgúzsbogot;
Lábunk az ifjú rétről visszatér,
Madár rikolt. Mit rikoltott? „Baj ér.”
Babona bent, babona* kint s megint –
Mi felrémlik, mi elsuhan, mi int –**
Társunk a Félsz és a Magány vele;
Nyílik az ajtó, nem jön senki be.
(Megremeg)
Van itt valaki?
-------------------
* Kálnoky „tévhit”-nek fordítja, bizonyára aktualizálni akarja. Azt hiszem, igaza van. (Azért nem követem, hogy emígy is le legyen fordítva.)
** „Eignet sich”: az egyik kiadás magyarázata szerint = „megjelenik, kísértetiesen hírül adatik”, egy másiké szerint ugyanaz, mint „sich ereignet”, = „megtörténik”.
-------------------
A GOND
Visszhang válaszod!
FAUST
Hát te, ki vagy te hát?
A GOND
Csak itt vagyok.
FAUST
Távozz innen!
A GOND
Jó helyen járok itt.
FAUST (előbb feldühödve, majd lecsillapodva, magában)
Vigyázz, hogy ki ne ejts varázsigét!
A GOND
Fül ha nem hallana engem,
Úgy a szívben kéne rengnem;
Változó az Alakom,
Hatalmam bősz hatalom.
Út porában, tenger árján
Nyughatatlan Útitárs jár;
Nem tágító, nem hivott,
Dédelgetett, átkozott!
Nem ismerős a Gond tehát? –
FAUST
Rohantam a Világon át,
Minden, mi vágy volt, üstökön ragadtam,
Mi nem volt elég, futni hagytam,
Mit elszalaszték, elszaladt.
Csak Vágy volt s Beteljesülés velem,
És újra csak a Vágy, s az Életen
Így viharzottam át; előbb robogva,
De most bölcsen folyik, folyik fontolva.
A Földgolyót eléggé ismerem.
A Kilátás elzárva odafenn;
Bolond, ki kancsal pillantásokat küld,
A felhők fölé atyafiakat költ!
Vesse meg lábát s itt nézzen körül;
A Világ szól ahhoz, ki nekiül.
Az Öröklétben mi haszna bolyogni!
Mit megismer, meg tudja fogni.
A Földnapját így vándorolja át;
Ha rém kísért, menjen Útján tovább;
A Tovább-ban leljen Kínt-Örömet
Az, ki soha meg nem elégedett!
A GOND
Ha valakit eljegyeztem,
Egész világ tehetetlen,
Feketeség árad köréje,
Nincsen napja, nincsen éje,
Bármi éles szeme lenne,
Vakhomályok laknak benne,
Minden kincsből soha semmi
Nem tud az ő kincse lenni.
Jó, rossz dolga agyrém dolga,
Éhen pusztul dúslakodva,
Legyen átka vagy malasztja,
Mindig másnapra halasztja,
Csak a jövőt lesi mindig,
S nem végez be soha semmit.
FAUST
Elég! Nem bolondítasz tovább!
Nem érdekel ez a badarság.
Tágulj! Rossz a litániád,
A legokosabbat is megzavarnád.
A GOND
Menjen-e vagy ittmaradjon?
Azt se tudja, mit akarjon;
Síma úton tétovázva
Száz féllépést tesz hiába.
Egyre mélyebb lápra téved,
Mindent tévesen itél meg,
Magának terhére, másnak
Kitéve a fulladásnak,
Meg nem fúlva, mégsem élve,
Fel nem adva, még remélve.
Örök Forgás, örök Átok,
Megneteddek és Muszájok,
Szabadulás, Leveretés,
Félalvás és Rosszébredés,
Mindettől helyben topogva
Rendeltetik a Pokolra.
FAUST
Gyászos kísértetek! Így tudtok bánni ti
Az emberi nemmel ezerszer újra;
Közömbös napot sem tudtok szánni ti,
Rossz bajszövevény lesz az is elfajulva.*
Démon el embert, tudom, sose hagy,
A szellem-erős** Szál eltéphetetlen;
De Hatalmad, ó, Gond, mely lopva-nagy,**
Nem fog uralkodni felettem.
------------------
* Ered.: „Hálóként körülgubancolt gyötrelmek undok zűrzavarává teszitek.” Kálnoky: „bonyolult kinok / undorító zűrzavarába fojtva.
** Egy interpretátor (Düntzer): „Geistig-streng, a szellem számára szigorú [vagy: erős] : merész szókapcsolás, mint schleichend groß [alattomosan v. lopózva nagy].” Kálnoky: „szoros szellemgúzs” és „fondor hatalmad”.
------------------
A GOND
Tapasztald meg azon, amint
Elsuhanok, szemed megverve még én!
Élethosszig vak Emberfia mind,
Nos, Fauste, légy hát vak a végén! –
(Rálehel)
FAUST (megvakítva)
Az Éjt most mélyebb-mélyen* beérezni,
De Bensőmben ragyog fényes Világ;
Mit kigondoltam, futok elvégezni;**
Mindennek Súlyt csak az Úr szava ád.
Felkelni, szolgák! Mind, mi Férfi van!
Merész Eszmám hadd lássák boldogan!
Szerszám, ásó, lapát előkerüljön!
Mit kitűztünk, azonnal sikerüljön!
Szigorú Rend, gyors Szorgalom
Díja a legszebb Jutalom.
Mik fő Nagyművet betetéznek,
Elég egy Szellem ezernyi kéznek.
--------------------
* Ered.: „Az éj mélyebb-mélyen látszik ide benyomulni.” – Mélyebb-mélyen: goethei furcsaság. Egy másik hasonló helyhez Düntzer megjegyzi, hogy az olasz nyelvnek sajátja az ilyesmi.
** Ezt a szót mondja majd Mephistopheles, amikor Faust meghal: „Elvégeztetett.”