Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Goethe, Johann Wolfgang von: Emberiség határai (Grenzen der Menschheit Magyar nyelven)

Goethe, Johann Wolfgang von portréja

Grenzen der Menschheit (Német)

Wenn der uralte
Heilige Vater
Mit gelassener Hand
Aus rollenden Wolken
Segnende Blitze
Über die Erde sät,
Küß' ich den letzten
Saum seines Kleides,
Kindliche Schauer
Treu in der Brust.

Denn mit Göttern
Soll sich nicht messen
Irgendein Mensch
Hebt er sich aufwärts
Und berührt
Mit dem Scheitel die Sterne,
Nirgends haften dann
Die unsichern Sohlen,
Und mit ihm spielen
Wolken und Winde.

Steht er mit festen,
Markigen Knochen
Auf der wohlgegründeten,
Dauernden Erde;
Reicht er nicht auf,
Nur mit der Eiche
Oder der Rebe
Sich zu vergleichen.

Was unterscheidet
Götter von Menschen?
Daß viele Wellen
Vor jenen wandeln,
Ein ewiger Strom:
Uns hebt die Welle,
Verschlingt die Welle,
Und wir versinken.

Ein kleiner Ring
Begrenzt unser Leben,
Und viele Geschlechter
Reihen sich dauernd
An ihres Daseins
Unendliche Kette.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://www.textlog.de

Emberiség határai (Magyar)

Ha régi korú
Hatalmas atyánk
Szelíd kezével
Tolongó fellegekből
Áldó villámjait
Szórja a földre alá:
Öltözetje legalsó
Prémjét tisztelettel
Csókolom én,
S szívem őeránta
Háládattal eltelik.
 
Mert istenekkel
Össze ne mérje
Ember magát.
Ha felkapaszkodik
S homlokával elér
A csillagokig,
Ingó talpa néki
Meg nem áll sohol,
S kedvekre játszanak
Szél s felleg vele.
 
Ha velős bokája
Az ingni nem tudó
Földön megáll,
A tölgynek lombos
Bércéig fel nem ér,
Sem ahová fel-
Nyúlik a bor ága.
 
Miben különböz
Isten és halandó?
Abban, hogy amannak
Számtalan hullám
Tolong előtte,
Egy örök folyam!
De minket a hullám
Fellök, s a hullámban
Elsüllyedünk.
 
Éltünket piciny
Gyűrű keríti be,
S számos nyomok
Fűződnek állandóan
Léteknek örök
Láncaira.



FeltöltőBenő Eszter
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Kapcsolódó videók


minimap