Goethe, Johann Wolfgang von: Mignon (Mignon Magyar nyelven)

Kennst du das Land, wo die Zitronen blühn,
Im dunklen Laub die Goldorangen glühn,
Ein sanfter Wind vom blauen Himmel weht,
Die Myrte still und hoch der Lorbeer steht?
Kennst du es wohl?
        Dahin, dahin
Möcht ich mit dir, o mein Geliebter, ziehn!

Kennst du das Haus? Auf Säulen ruht sein Dach.
Es glänzt der Saal, es schimmert das Gemach
Und Marmorbilder stehn und sehn mich an:
Was hat man dir, du armes Kind, getan?-
Kennst du es wohl?
        Dahin, dahin
Möcht ich mit dir, o mein Beschützer, ziehn!

Kennst du den Berg und seinen Wolkensteg?
Das Maultier sucht im Nebel seinen Weg.
In Hoehlen wohnt der Drachen alte Brut.
Es stuerzt der Fels und über ihn die Flut.
Kennst du ihn wohl?
        Dahin, dahin
Geht unser Weg.
O Vater, lass uns ziehn!

Ismered-e a citromok honát?
Narancs tüzel sötétlő lombon át,
A kék egek halk fuvallata kél,
Nem rezdül meg a mirtusz, a babér.
Csak dél felé!
Te ismered!
Szerelmesem, odamennék veled.
 
Ismered azt a házat? Oszlopok
Tartják tetejét, csarnoka ragyog,
És márványszobrok állnak, nézve rám:
Mit tettek veled, szegény, kicsi lány?
Csak dél felé!
Te ismered!
Védelmezőm, odamennék veled.
 
Ismered-e a hegy szűk ösvenyét?
Felhők között az öszvér félve lép,
Barlangokban ős sárkányfaj tanyáz,
Szirt omlik s rá örvénylő áradás.
Csak dél felé!
Te ismered!
Menjünk, atyám! Utunk oda vezet!