Selige Sehnsucht (Német)
Sagt es Niemand, nur den Weisen, Weil die Menge gleich verhöhnet, Das Lebend’ge will ich preisen, Das nach Flammentod sich sehnet.
In der Liebesnächte Kühlung, Die dich zeugte, wo du zeugtest, Ueberfällt dich fremde Fühlung, Wenn die stille Kerze leuchtet.
Nicht mehr bleibest du umfangen In der Finsterniss Beschattung, Und dich reisset neu Verlangen Auf zu höherer Begattung.
Keine Ferne macht dich schwierig, Kommst geflogen und gebannt, Und zuletzt, des Lichts begierig, Bist du, Schmetterling, verbrannt.
Und solang du das nicht hast, Dieses: Stirb und werde! Bist du nur ein trüber Gast Auf der dunklen Erde.
Kiadó | Budapest, Magvető Kiadó |
Az idézet forrása | Szerb Antal: Száz vers. Negyedik kiadás. 294. p. |
|
Üdvözült vágy (Magyar)
Csak a bölcseknek beszélek, mert a tömeg gúnnyal várna: akkor élet csak az élet, ha már vágyik lánghalálra.
Szerelemnek estje, melyben nemzettél, mely téged nemzett, elfog furcsa sejtelemmel lassan égő gyertya mellett.
És többé már nem maradnál lenn, az árnyban éjszakázva új kívánság elragad már, föl, magasabb rendű nászra.
Téged messzeség se tör le, szomjazod a fényeket,szállsz, pillangó megbűvölve, s már a láng elégetett.
S amíg ez nem hívogat, a halálból élet, unalmas vendége vagy sárnak és sötétnek.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | www.tki.pte.hu/ikultura/documents/2005/1/tan2005-1.pdf |
|