Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Grün, Anastasius: Miért? (Warum? Magyar nyelven)

Grün, Anastasius portréja
Kálnoky László portréja

Vissza a fordító lapjára

Warum? (Német)

Seht, sie haben an das Rathaus aufgeklebt ein neu Edikt,

Drauf aus den geschlungenen Lettern noch manch andre Schlin geblickt;

Ein possierlich kleines Männlein liest's und hält sich still und stumm,

Unterfängt sich nicht zu murren, leise frägt es nur: Warum?

 

Auf der Kanzel stöhnt, wie Eulen, wimmernd gegen Sonnenlicht,

Hier ein Mönch, an dem die Kutte wohl das einz'ge Dunkle nicht,

Dort ein Abt, an dem der Krummstab wohl nicht alles ist, was krumm;

Stets gelassen hört's der Kleine, lispelnd leise nur: Warum?

 

Wenn mit Hellebard' und Spießen sie auf Spatzen rücken aus,

Wenn sie lichtscheu ohne Fenster aufgebaut ihr neues Haus,

Wenn das Schwert, das sie befreite, sie zu Fesseln schmieden um,

Sieht er's ruhig und gelassen, fragt nur still vor sich: Warum?

 

Wenn sie mit Kanonen schießen auf die Lerche, leichtbeschwingt,

Die, wie ein Gebet der Freiheit, singend durch die Wolken dringt,

Wenn den Dichtergaul am Markte sie beim Schwanze zäumen um,

Will er drob sogar nicht lachen, sondern seufzet nur: Warum?

 

Aus der Sprache garbenreichem unermeßnem Erntefeld

Hat ein einz'ges goldnes Körnlein er sich liebend auserwählt;

Und aus ihrem reichen Meere, rauschend laut um ihn herum,

Fischt er eine einz'ge Perle, nur das Männerwort: Warum?

 

Doch der weise Rat bescheidet streng vor sich den Mann und spricht:

»Eurer frevelhaften Frage ziemt, fürwahr, die Antwort nicht!

Unser Tun, es sei dem Volke ein verschlossnes Heiligtum!«

Ruhig hört den Spruch das Männlein, nur bescheiden fragt's: Warum?

 

Wütend springen all vom Sessel, daß der Ratstisch taumelt drein!

In Arrest bei Brot und Wasser ziehn sie den Rebellen ein,

Lassen in den Bock ihn spannen, und in Eisen schließen krumm:

Doch er duldet's still gelassen, spricht kein Wörtlein als: Warum?

 

Morgens muß er gehn zur Beichte, dann aufs Feld im Karren fort!

Schützen stehn in Reih und Gliede, laden stumm die Flinten dort:

Feuer! ruft's, die Röhre krachen! Blutig sinkt der Frevler um,

Doch von bleichen Lippen schaurig stöhnt es röchelnd noch: Warum?

 

Über seine Leichengrube wälzen sie noch einen Stein,

Dann zum feierlichen Hochamt eilen sie zum Dom hinein,

Brünstig danken sie dem Himmel, daß der Schreier endlich stumm,

Doch bei Nacht auf seinen Grabstein schrieb ein Schalk das Wort: Warum?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://gutenberg.spiegel.de/archiv/gruen

Miért? (Magyar)

Ím, a városházi táblán kint függ egy új rendelet,

mely hurkos betűi közt jópár más hurkot rejteget;

olvassa egy fura apró ember, s hogy végére ért,

dehogyis mer zúgolódni, halkan kérdi csak: - Miért?

 

Fenn a szószéken huhúkol, mint bagoly, mit bánt a nap,

egy barát sötét csuhában, sötét szívvel az alatt,

egy apát ott, nemcsak pásztorbotja görbe; ám azért

csendben áll a kicsi ember s halkan suttog csak: - Miért?

 

Ha verébre alabárddal és nyárssal vadásznak ők,

vagy ablak nélkül rakatnak házat, mert fénygyűlölők,

s rablánccá ver át kovácsuk szabadító kardacélt,

áll nyugodtan a kis ember s halkan kérdi csak: - Miért?

 

Mikor ágyúval lövetnek a gyors pacsirtára, mely

mint a szabadság imája, felhők közt száll s énekel,

s kantározzák, de farán, a Pegazust, meg sem kisért

a kis ember egy mosolyt, csak búsan felsóhajt: - Miért?

 

Ő a Nyelv nagy búzaföldjén hasztalan tallózgatott,

dús kévék közt nem talált mást, csak egy fénylő kis magot;

a Nyelv gazdag tengerére egy parányi gyöngyszemért

járt halászni, csak egy árva emberi szóért: - Miért?

 

De a bölcs tanács hivatja őt s zordul így inti meg:

„Nem méltatjuk feleletre vakmerő kérdésedet!

Tetteink rugója légyen szentség, mit a nép nem ért!"

Az emberke áll s szerényen ennyit kérd csupán: – Miért?

 

Ing az asztal, mert dühödten fölpattannak íziben!

A rebellis tömlöcalmon teng kenyéren és vízen,

kurtavasban; majd deresre húzzák, s a hátára mért

ütleget békén fogadja, annyit mond csupán: – Miért?

 

Reggel gyónni viszik őt, majd kordén a mezőre ki!

A lövészek némán kezdik fegyverüket tölteni:

Tűz! A cső dörren! Leroskad a bűnös, köpi a vért,

mégis sápadt ajka szörnyű hangon így hörög: – Miért?

 

Mázsás sziklát hengerítnek sírgödre fölébe még,

s már sietnek is a dómba, hallgatni a nagymisét.

A nagyszájú végre néma, áldassék az Ég ezért.

S még az éjjel sírkövére írta egy rosszcsont: – Miért?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap