Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Grünbein, Durs: Berlin posthum

Grünbein, Durs portréja

Berlin posthum (Német)

Du kannst ja nach Berlin fahren. Da bist du schon einmal gewesen.
Kierkegaard, Die Wiederholung
 
Dezemberrnorgen. Im Taxi, an Friedhofsmauern vorüberfahrend.
Überrascht dich dein Neid. 'Die haben's geschafft.'
In den Augen, vom Licht aufgestemmt, reibt es wie nasser Sand.
Der Fahrer nestelt am Rosenkranz. Du siehst nur die Bahren
In den Schaufenstern, Trödel, hinter gelben Gardinen, gerafft.
Dann beginnst du zu zählen. Die Finger an jeder Hand
Reichen nicht aus - so viele Bestattungsfirmen gibt es entlang
Der Strecke von der Haustür zum Bahnhof. Schamlos ihr Werben,
Schwan auf weiß, um die Toten von morgen, in harten Sätzen.
Alles ist rechtwinklig hier. Kreuze und Gitter brechen den Drang.
Als Samurai, ein Schwert in der Magengrube, zu sterben.
Die Bäcker haben den Brotteig verrührt. Die Metzger wetzen
Die Klingen vor Arbeitsbeginn. Obst glänzt in Stiegen, sortiert.
Das Taxameter. in Zwanzigerschritten, springt mit dem Geld um.
Das sich unendlich langsam verdient, mit elegischen Zeilen.
Fröstelnd das Hirn, exklusiv vom Zynismus der Zeit penetriert,
Reagiert mit Schläfrigkeit. Der Fahrgast erwidert stumm
Im Rückspiegel den Blick des Chauffeurs. Er muß sich beeilen,
Wenn er den Zug nicht verpassen will. Im Autoradio raunt
Eine sachliche Stimme die Weltnachrichten um sechs Uhr drei.
Irgendwo steigt jetzt ein Börsencoup, irgendwo platzt ein Scheck.
'Schon mal vorausgedacht?' pöbelt in Fettschrift ein Sarg Discount.
Am Straßenrand blitzt ein Leben auf, einzeln und - schon vorbei.
'Lange trauern hat keinen Zweck. Wir schaffen die Leiche weg.'



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://books.google.hu/books

Berlin poszthumusz (Magyar)

Elutazhatsz Berlinbe. Már voltál ott egyszer.”
Kierkegaard: Az ismétlés
 
December, reggel. A taxi a temetőfal mentén halad,
Meglep irigységed. Ezeknek aztán jól megy!
Bánt a fény, és elől a fickó sem bizalomgerjesztő,
Egy rózsafüzérrel babrál. A rengeteg kirakat
Egybemosódik, te csak a halottszállítókat látod meg.
Aztán számolni kezdesz. Tíz, tizenegy, tizenkettő.
Tudtad, hogy a háztól a pályaudvarig ennyi
Temetkezési cég van? Sírhelyet és sírkövet itt!
Kegyeletes ügyintézés. Keresztek, amíg a szem ellát.
Az emberben vágy ébred. Nem lehet rossz halottnak lenni,
Kitenni a pájslit, mint egy szamuráj. A hentesek megélezik
A késeket nyitás előtt. A pékek kikeverik a kenyértésztát.
A gyümölcs lépcsős halomban ragyog. A taxaméter
Húszasával szökell, a pénz, mit oly elégikusan
Kerestél meg, már nem a tiéd. A kor cinizmusától
Fertőzve ásítasz. A visszapillantó tükörbe nézel,
A fickó rád mosolyog. Nem mondhatni, hogy rohan.
Le fogod késni a vonatot. Hírek Washingtonból, Moszkvából.
Az autórádió recseg. A részvénypiacokon a jegyzésár
Emelkedik, a keresztárfolyam nem változott.
Ilyen is van: koporsó diszkont. Gondoskodjék előre!
A túloldalon feltűnik egy arc, utána fordulsz, és már
El is tűnt a sarkon. Hat óra három. Még elérheted a vonatot.
Bízza ránk halottját! Velünk vitesse a temetőbe!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://ketezer.hu

minimap