Grass, Günter: Warnung

Vorsicht, der Wind schläft in Tüten,
In den Fingerhüten der Schneiderin auch.
Als sie mit Regen, mit ihrer eigenen leisen Fontäne
des Himmels Risse vernähte, halfen ihr Schwalben.

Vorsicht, der Wind schläft in Tüten.
Im Kugellager des kleinen, mildtätigen Lächelns tut er wie Öl.
Dennoch quietschen die Tanten, reiben sich Zunge und Wort,
Tenöre und Türen hört man bei Nacht.

Vorsicht, der Wind schläft in Tüten,
in einem Handschuh kocht er mit Erbsen Applaus.
Es passen ihm nicht die fünf Straßen,
auch nicht der Platz, der zum Hinken verführt.

Vorsicht, der Wind schläft in Tüten,
in seiner Tüte erwachte der Wind.
An einer Annonce über billig zu reparierende Regenschirme
erwacht, zerriß er das Hemd seines Schlafes.

In seiner Tüte erwachte der Wind.
Aus allen Gärten trieb er die Tulpen, saubere Mägde,
über die Münzen,
über des Bahnhofs oft überfahrene Zunge,
zwischen den Löschteich und eine Fassade,
drängte sie weiter unters Geröll
seiner exakten Paraden.

Vigyázat, zacskóban szunnyad a szél,
meg a varrónő gyűszűjében is.
Mikor esővel, önnön halk szökőkútjaival
bevarrta az ég hasadásait, segítettek a fecskék.

Vigyázat, zacskókban szunnyad a szél.
A csöpp jószívű mosoly golyóscsapágyát megolajozza.
Sipognak mégis a nénék, nyelvet, szavakat köszörülnek,
tenorok, ajtók nyikorognak éjjel.

Vigyázat, zacskókban szunnyad a szél.
Kesztyűben főzi borsóval a tapsot.
Nincs ínyére az öt utca,
sem a tér, mely sántításra készti.

Vigyázat, zacskókban szunnyad a szél,
felébredt zacskójában a szél.
Felébredt az olcsó esernyőjavítás hirdetésén,
szétszakította ázása ingét

Felébredt zacskójában a. szél.
Kertekből kiűzte a tulipánokat, tiszta cselédeket
s a méntákon keresztül,
az állomás gyakran tiport nyelvén keresztül,
egy homlokzat s a tűzoltómedence közt
tovább kergette őket
pontos díszszemléje
görgetegében.