Groth, Klaus: A révész lánya (De Lotsendochder Magyar nyelven)

Se kunn de Nacht ni slapen,

De See de gung so swar un lud,

De ganze Nacht ni slapen:

He weer to fischen ut.

»Min Vader lat uns rojen,

De See de geit so lud un swar,

Min Vader lat uns rojen,

De Fischers stat Gefahr.« –

De Morgen grau int Osten,

De See de gung so hoch, so holl;

Wat drev dar rop vunt Osten?

Dar drev en kentert Joll.

»Ik heff vunnacht ni slapen.

Min Vader, wenn': ik bün so slecht,

Un reckt wi noch ant Öwer,

So makt min Bett torecht.«

Szemet se húnyt az éjjel,

a tenger zajgott szüntelen;

ébren egy hosszu éjjel,

mert Ő halászni ment.

„Apám, siess, evezzünk,

a tenger tajtékos, fehér;

apám, siess, evezzünk,

minden halászt baj ér!"

Hajnal támad keletről,

a tenger hánykódik, zajong;

mi bukdácsol keletről?

Egy tépett bárka-roncs.

„Szemet se húnytam éjjel,

fordulj, apám, szemem ragad;

s ha még a partra érünk,

vessed meg ágyamat!"