Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gryphius, Andreas: Szonett a mulandóságról (Menschliches Elende Magyar nyelven)

Gryphius, Andreas portréja

Menschliches Elende (Német)

Was sind wir Menschen doch? Ein Wohnhaus grimmer Schmerzen,

Ein Ball des falschen Glücks, ein Irrlicht dieser Zeit,

Ein Schauplatz herber Angst, besetzt mit scharfem Leid,

Ein bald verschmelzter Schnee und abgebrannte Kerzen.

 

Dies Leben fleucht davon wie ein Geschwätz und Scherzen.

Die vor uns abgelegt des schwachen Leibes Kleid

Und in das Toten-Buch der großen Sterblichkeit

Längst eingeschrieben sind, sind uns aus Sinn und Herzen.

 

Gleich wie ein eitel Traum leicht aus der Acht hinfällt

Und wie ein Strom verscheußt, den keine Macht aufhält,

So muß auch unser Nam, Lob, Ehr und Ruhm verschwinden.

 

Was itzund Athem holt, muß mit der Luft entfliehn,

Was nach uns kommen wird, wird uns ins Grab nachziehn.

Was sag ich? Wir vergehn wie Rauch von starken Winden.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gedichte.com/showthread.php?threadid=27204

Szonett a mulandóságról (Magyar)

Mik vagyunk, feleim? Dühös kínok lakása,

balsors lapdája és a kor kis fényjele,

keserű félelem s undokság szintere,

leégett gyertya és friss havak olvadása.

 

Mint tréfás fecsegés, gyors az élet futása.

Ki teste rongyait előbb vetette le

s bekerült a halál roppant könyveibe,

annak emlékeink közt sincs sok maradása.

 

Hiú álmát ahogy elfelejti az agy

s ahogy a parttalan futó víz elapad,

hírünk- nevünk is úgy tünedezik szüntelen.

 

Egy lélegzet a lét, egy másik a halál,

ami nyomunkba lép, nyomunkban sírba száll.

Mit mondok? Elveszünk, mint füst erős szelekben.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://canadahun.com/forum/showthread.php?p=2092978#post2092978

minimap