Hölderlin, Friedrich: Bocsánatkérés (Abbitte Magyar nyelven)

Heilig Wesen! gestört hab′ ich die goldene

Götterruhe dir oft, und der geheimeren,

Tiefern Schmerzen des Lebens

Hast du manche gelernt von mir.

O vergiß es, vergib! gleich dem Gewölke dort

Vor dem friedlichen Mond, geh′ ich dahin, und du

Ruhst und glänzest in deiner

Schöne wieder, du süßes Licht!

Bocsánatkérés

Te Szentség! gyakran megzavartam

Arany isteni nyugalmadat és az élet

Titkosabb, mélyebb fájdalmáról

Tudattam veled valamit.

Ó! Felejtsd el, bocsáss meg, eltűnök,

Mint az a felhő ott a békés Hold elől, és te

Ismét nyugszol és ragyogsz

Szépségedben, te édes fény!