Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hölderlin, Friedrich: Mikor gyermek valék… (Da ich ein Knabe war... Magyar nyelven)

Hölderlin, Friedrich portréja

Da ich ein Knabe war... (Német)

Da ich ein Knabe war,
 Rettet' ein Gott mich oft
  Vom Geschrei und der Ruthe der Menschen,
   Da spielt' ich sicher und gut
    Mit den Blumen des Hains,
     Und die Lüftchen des Himmels
      Spielten mit mir.

Und wie du das Herz
Der Pflanzen erfreust,
Wenn sie entgegen dir
Die zarten Arme streken,

So hast du mein Herz erfreut
Vater Helios! und, wie Endymion,
War ich dein Liebling,
Heilige Luna!

Oh all ihr treuen
Freundlichen Götter!
Daß ihr wüßtet,
Wie euch meine Seele geliebt!

Zwar damals rieff ich noch nicht
Euch mit Nahmen, auch ihr
Nanntet mich nie, wie die Menschen sich nennen
Als kennten sie sich.

Doch kannt' ich euch besser,
Als ich je die Menschen gekannt,
Ich verstand die Stille des Aethers
Der Menschen Worte verstand ich nie.

Mich erzog der Wohllaut
Des säuselnden Hains
Und lieben lernt' ich
Unter den Blumen.

Im Arme der Götter wuchs ich groß.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.libero.it

Mikor gyermek valék… (Magyar)

Mikor gyermek valék,
   védett gyakran egy isten
      emberek zaja, pálcája elől,
         nyugton játszódtam el én
            a liget virágaival,
               s játszottak az égnek
                  szellői velem.

De miképp felüdíted
szívét a növénynek,
ha kinyújtja feléd
karját szeliden,

szívem is akképp viditottad
fel, atyám, Héliosz! s mint Endümión,
voltam tenéked,
szent Luna, szerelemed!

Ó mind ti kedves,
hű-szivű istenek!
tudnátok bár,
lelkem hogy szeretett titeket!

Akkoriban még benneteket
néven nem szólítottalak,
s ti sem engem, az emberek szokásaképp,
mint hogyha tudnák, ki a másik.

Titeket én jobban ismertelek,
mint az embereket valaha is,
értettem az égbolt csöndjét,
az emberi szót soha.

Én zizegő bereknek
harmóniáján
s szerelemre virágok
közt növekedtem.

Istenek karján nevelődtem én.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.hu

minimap