Höllerer, Walter: Túlzott fáradság nélkül feküdt (Der lag besonders mühelos Magyar nyelven)

Der lag besonders mühelos am Rand

Des Weges. Seine Wimpern hingen

Schwer und zufrieden in die Augenschatten.

Man hätte meinen können, daß er schliefe.

Aber sein Rücken war (wir trugen ihn,

Den Schweren, etwas abseits, denn er störte sehr

Kolonnen, die sich drängten) dieser Rücken

War nur ein roter Lappen, weiter nichts.

Und seine Hand (wir konnten dann den Witz

Nicht oft erzählen, beide haben wir

Ihn schnell vergessen) hatte, wie ein Schwert,

Den hartgefrorenen Pferdemist gefaßt,

Den Apfel, gelb und starr,

Als wär es Erde oder auch ein Arm

Oder ein Kreuz, ein Gott: ich weiß nicht was.

Wir trugen ihn da weg und in den Schnee.

Túlzott fáradság nélkül feküdt az út

szélén. Szempillái súlyosan és békésen

ereszkedtek a szem árnyékába.

Azt gondolhattuk, hogy alszik.

De a háta (valamivel odébb

vittük a terhet, mert zavarta

az előrenyomuló csapatokat) ez a hát

csak merő vörös cafat volt, semmi más.

És a keze (ezután a tréfát sem

tudtuk gyakran elsütni, mindketten

gyorsan elfelejtettük) mint kardot,

szorongatta a keményre fagyott lóganét,

a lócitromot ami sárga és dermedt,

mintha föld volna vagy egy kar

vagy kereszt, egy isten: nem tudom mi.

Odébb vittük őt az útból és a hóba tettük.