Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hebbel, Friedrich: An den Tod

Hebbel, Friedrich portréja

An den Tod (Német)

Halb aus dem Schlummer erwacht,

den ich traumlos getrunken,

Ach, wie war ich versunken

In die unendliche Nacht!

 

Tiefes Verdämmern des Seins,

Denkend nichts, noch empfindend!

Nichtig mir selber entschwindend,

Schatte mit Schatten zu eins!

 

Da beschlich mich so bang,

Ob auch, den Bruder verdrängend,  

Geist mir und Sinne verengend,

Listig der Tod mich umschlang.

 

Schaudernd dacht ichs, und fuhr

Auf, und schloss mich ans Leben,

Drängte in glühndem Erheben

Kühn mich an Gott und Natur.

 

Siehe, da hab ich gelebt:

Was sonst, zu Tropfen zerflossen,

Langsam und karg sich ergossen,

Hat mich auf einmal durchbebt

 

Oft noch berühre du mich,

Tod, wenn ich in mir zerrinne,

Bis ich mich wieder gewinne

Durch den Gedanken an dich!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gedichte.vu/?an_den_tod.html

A halálhoz (Magyar)

Félig ocsúdok a mély

álom alélt zavarából —

elborított, behatárolt

körben a végtelen éj!

 

Alkonyi fény csak a lét,

béna az érzet, az eszme!

Énem a semmibe veszve,

árnyként foszlana szét!

 

S ím a szívembe hasít:

tán a fivért leterítve,

s lelkem, agyam bekerítve

már a halál ölel itt!

 

Talpra taszít az iszony,

élni, felizzani vágyom,

Isten hív, a világ von,

őket, e fényt akarom!

 

Így volt, s élek; a lét

máskor alig csepeg, álmos

csermely az árama, ám most

hírtelen árja elért.

 

Meglepsz néha, halál,

hogyha elomlok az éjben,

de téged idézve, a lényem

újra magára talál.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap