Heine, Heinrich: [Spätherbstnebel, kalte Träume…]
[Spätherbstnebel, kalte Träume…] (Német)Spätherbstnebel, kalte Träume, Überfloren Berg und Tal, Sturm entblättert schon die Bäume, Und sie schaun gespenstisch kahl. Nur ein einz'ger, traurig schweigsam Einz'ger Baum steht unentlaubt, Feucht von Wehmutstränen gleichsam, Schüttelt er sein grünes Haupt. Ach, mein Herz gleicht dieser Wildnis, Und der Baum, den ich dort schau Sommergrün, das ist dein Bildnis, Vielgeliebte, schöne Frau!
|
[Ősz végi köd, hideg álmok…] (Magyar)Ősz végi köd, hideg álmok, Hegyet, völgyet fátyol fed, Levelet tép vihar-ámok, Fa tar rémképpé dermed. Halk, szomorú, magányos fa, Csak ő bírja még ékét, Bús könnyeit félredobva, Rázza meg zöld sörényét. Ó, a szívem ez a vadon, És a fa, a bűverő, Zöldellő nyár: benned vagyon, Hőn imádott, drága nő!
|