Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Heine, Heinrich: Kivénhedt a rózsa (Alte Rose Magyar nyelven)

Heine, Heinrich portréja

Alte Rose (Német)

Eine Rosenknospe war
Sie, für die mein Herze glühte;
Doch sie wuchs, und wunderbar
Schoss sie auf in voller Blüte.

Ward die schönste Ros' im Land,
Und ich wollt die Rose brechen,
Doch sie wusste mich pikant
Mit den Dornen fortzustechen.

Jetzt, wo sie verwelkt, zerfetzt
Und verklatscht von Wind und Regen —
»Liebster Heinrich« bin ich jetzt,
Liebend kommt sie mir entgegen.

Heinrich hinten, Heinrich vorn,
Klingt es jetzt mit süßen Tönen;
Sticht mich jetzt etwa ein Dorn,
Ist es an dem Kinn der Schönen.

Allzu hart die Borsten sind,
Die des Kinnes Wärzchen zieren —
Geh ins Kloster, liebes Kind,
Oder lasse dich rasieren.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásainternet

Kivénhedt a rózsa (Magyar)

Rózsabimbó, az vala
Ő, kiért a szívem égett;
Ám kipattant, hogy csuda,
S mutatott virági képet.

Nagy, világszép rózsa lett,
Letéptem vón’ én e rózsát.
De rám tövist szegezett,
Ev’ vót a szúrós valóság.

Most, hogy hervadt, satnya, vén
S időjárásról locsog csak —
„Jó Heinrichem” lettem én,
Tövisei mind lekoptak.

Heinrich lettem s vagyok is,
Lágyan duruzsolva hallom;
S ha most megszúr egy tövis,
Az az állán nő kitartón.

Az a tüske mind kemény,
Azok díszítik szemölcsét —
Zárdába, te szépremény!
Vagy nyírd le, te ősi nőség!



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap