Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Heine, Heinrich: Az őszi szél fákat pofoz (Der Herbstwind rüttelt die Baume Magyar nyelven)

Heine, Heinrich portréja

Der Herbstwind rüttelt die Baume (Német)

Der Herbstwind rüttelt die Bäume,
Die Nacht ist feucht und kalt;
Gehüllt im grauen Mantel,
Reite ich einsam im Wald.

Und wie ich reite, so reiten
Mir die Gedanken voraus;
Sie tragen mich leicht und luftig
Nach meiner Liebsten Haus.

Die Hunde bellen, die Diener
Erscheinen mit Kerzengeflirr;
Die Wendeltreppe stürm ich
Hinauf mit Sporengeklirr.

Im leuchtenden Teppichgemache,
Da ist es so duftig und warm,
Da harret meiner die Holde -
Ich fliege in ihren Arm.

Es säuselt der Wind in den Blättern,
Es spricht der Eichenbaum:
Was willst du, törichter Reiter,
Mit deinem törichten Traum?



FeltöltőSzalki Bernáth Attila
Az idézet forrásaDie Deutsche Gedichtenbibliothek Internet

Az őszi szél fákat pofoz (Magyar)

Az őszi szél fákat pofoz,
Nedves, zord éjszakán;
Erdőn - szürke köpeny óv-,
Lovam, én és a magány.

Halad a lovam, de szalad
A gondolat előre;
Elragad, légies, könnyed,
Rálel szeretőmre.

Kutyaugatás, szolgahad
Búj elő, kanóc füstölög;
Dübörög a tekergő
lépcső, sarkantyúm csörög.

Fény jön a szőnyeges lakból,
Meleg és jó illata van,
Ott vár reám a drágám -
Karjába vetem magam.

Süvít a szél fakoronákon,
Beszól egy vén tölgyfa:
Mit akarsz, te buta lovas,
Ily bután álmodozva?



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap