Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Heine, Heinrich: Die Grenadiere

Heine, Heinrich portréja

Die Grenadiere (Német)

Nach Frankreich zogen zwei Grenadier,
Die waren in Russland gefangen.
Und als sie kamen ins deutsche Quartier,
Sie liessen die Köpfe hängen.

Da hörten sie beide die traurige Mär:
Dass Frankreich verloren gegangen,
Besiegt und zerschlagen das grosse Heer -
Und der Kaiser, der Kaiser gefangen.

Da weinten zusammen die Grenadier
Wohl ob der klägliche Kunde.
Der eine sprach: Wie weh wird mir,
Wie brennt meine alte Wunde!

Der andere sprach: Das Lied ist aus,
Auch ich möcht mit dir sterben,
Doch hab ich Weib und Kind zu Haus,
Die ohne mich verderben.

Was schert mich Weib, was schert mich Kind,
Ich trage weit bessres Verlangen;
Lass sie betteln gehn, wenn sie hungrig sind -
Mein Kaiser, mein Kaiser gefangen!

Gewähr mir, Bruder, eine Bitt:
Wenn ich jetzt sterben werde,
So nimm meine Leiche nach Frankreich mit,
Begrab mich in Frankreichs Erde.

Das Ehrenkreuz am roten Band
Sollst du aufs Herz mir legen;
Die Flinte gib mir in die Hand,
Und gürt mir um den Degen.

So will ich liegen und horchen still,
Wie eine Schildwach, im Grabe,
Bis einst ich höre Kanonengebrüll
Und wiehernder Rosse Getrabe.

Dann reitet mein Kaiser wohl über mein Grab,
Viel Schwerter klirren und blitzen;
Dann steig ich gewaffnet hervor aus dem Grab -
Den Kaiser, den Kaiser zu schützen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gedichte.vu/?die_grenadiere.html

A gránátosok (Magyar)

Orosz fogságból hazafelé

két francia harcos igyekszik,

és ott, hol a vám már németeké,

fejöket búnak eresztik.

 

Mit hallanak ők, a gránátosok ott?

Dicsőség napja alászállt,

a francia zászló porba rogyott -

elfogta az angol a császárt.

 

A két granadér szeme könnybe borúl,

hallván eme szörnyűséget.

Az egyik mondja: "Nem élem túl,

öreg sebem, ó, hogy éget!"

 

A másik mondja: "Nincs tovább.

Veled halnék, ha mondom,

de az én sorsom mostohább:

asszony, gyerek a gondom."

 

"'Asszony, gyerek, most félre velök!

Sokkalta több, ami rám vár!

Kolduljanak, ha nincs kenyerök -

fogságban a francia császár!

 

Tedd meg, komám, ne hagyj te itt,

sorsom ha már betöltve,

holttestem francia földre vidd,

temess oda francia földbe.

 

Piros szalagos rendjelem

tedd a szívemre szépen,

a kardom is legyen velem,

puskám is kezemügyében.

 

 Úgy fekszem ott majd, és fülelek,

mint föld alatti strázsa -

és zaj riad egyszer: vad dörejek,

nyihogó paripák dobogása.

 

Fölöttem a császár átlovagol,

sok penge csengve cikáz már,

kizörrenek akkor a hantom alól -

és védem a bajban a császárt!"



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://csicsada.freeblog.hu/archives/2009/08/13

minimap