Heine, Heinrich: Epilógus (Epilog Magyar nyelven)
Epilog (Német)Ehmals glaubt ich, alle Küsse,
seien uns, durch Schicksalschlüsse,
schon urzeitlich vorbestimmt.
Küsse nahm ich und ich küßte
so mit Ernst in jener Zeit,
als ob ich erfüllen müßte
Taten der Notwendigkeit.
Jetzo weiß ich, überflüssig,
wie so manches, ist der Kuß,
und mit leichtern Sinnen küß ich,
glaubenlos im Überfluß.
|
Epilógus (Magyar)Csókokról, mit adtam-vettem,
-Ez sok nővel megesett-,
Valamikor szentül hittem
A sors áll az ügy megett.
Csókot adtam, csókot kértem,
Ezt komolyan vettem én,
Akárha egy súlyos kényszer
Nyűgét teljesíteném.
Fölösleges, immár vallom,
A csók is, mint annyi más!
Ezután már minden csókom
Fölösleges ráadás.
|